HU/SB 2.7.23
23. VERS
- asmat-prasāda-sumukhaḥ kalayā kaleśa
- ikṣvāku-vaṁśa avatīrya guror nideśe
- tiṣṭhan vanaṁ sa-dayitānuja āviveśa
- yasmin virudhya daśa-kandhara ārtim ārcchat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asmat—mindannyiunknak, Brahmától kezdve a jelentéktelen hangyáig; prasāda—indokolatlan kegy; sumukhaḥ—hajlik rá; kalayā—teljes kiterjedéseivel; kaleśaḥ—minden energia Ura; ikṣvāku—Ikṣvāku Mahārāja, a nap dinasztiájában; vaṁśe—család; avatīrya—alászállva; guroḥ—az apának vagy lelki tanítómesternek; nideśe—parancsára; tiṣṭhan—elhelyezkedik benne; vanam—az erdőben; sa-dayitā-anujaḥ—feleségével és öccsével; āviveśa—belépett; yasmin—akinek; virudhya—mivel fellázadt; daśa-kandharaḥ—Rāvana, akinek tíz feje volt; ārtim—nagy aggodalom; ārcchat—elért.
FORDÍTÁS
Az univerzum minden élőlénye iránti indokolatlan kegyéből az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljes kiterjedéseivel együtt megjelent Ikṣvāku Mahārāja családjában, belső energiája, Sītā Uraként. Apjának, Daśaratha Mahārājának a parancsára az erdőbe vonult, s hosszú évekig ott élt feleségével és öccsével. Mérhetetlen anyagi hatalommal a kezében Rāvaṇa, akinek nyakán tíz fej sorakozott, nagy sértést követett el Ellene, s ezért el kellett pusztulnia.
MAGYARÁZAT
Az Úr Rāma az Istenség Legfelsőbb Személyisége, fivérei pedig — Bharata, Lakṣmaṇa és Śatrughna — az Ő teljes kiterjedései. Mind a négyen viṣṇu-tattvák, s nem közönséges emberi lények. A Rāmāyaṇához sokan fűztek már gátlástalanul és tudatlanul olyan magyarázatokat, amelyek az Úr Rāmacandra ifjabb fivéreit közönséges élőlényekként mutatják be. Most azonban a Śrīmad-Bhāgavatam, az isteni tudomány leghitelesebb könyve félreérthetetlenül kijelenti, hogy az Úr Rāmacandra testvérei mindannyian az Úr teljes kiterjedései voltak. Eredetileg az Úr Rāmacandra Vāsudeva inkarnációja, Lakṣmana Saṅkarṣaṇáé, Bharata Pradyumnáé, Śatrughna pedig Aniruddháé, akik az Istenség Személyiségének kiterjedései. Lakṣmījī Sītā az Úr belső energiája. Nem közönséges élőlény, és nem is Durgānak, az Úr külső energiájának, az Úr Śiva hitvesének inkarnációja.
A Bhagavad-gītā elmondja (BG 4.7), hogy amikor az emberek letérnek az igaz vallás útjáról, az Úr alászáll. Az Úr Rāmacandra is hasonló körülmények között jelent meg, testvéreivel, belső energiájának kiterjedéseivel, valamint Lakṣmījī Sītādevīvel.
Az Úr Rāmacandrának apja, Daśaratha Mahārāja azt az utasítást adta, hogy a nehéz helyzet megoldása érdekében vonuljon az erdőbe. Az Úr atyja szófogadó fiaként követte az utasítást, noha Ayodhyā királyává kiáltották ki. Egyik öccse, Lakṣmaṇajī, valamint örök társa, Sītājī is úgy döntöttek, hogy Vele tartanak. Az Úr beleegyezett, így együtt vonultak Daṇḍakāraṇya erdejébe, hogy tizennégy évet ott töltsenek. Mialatt az erdőben éltek, viszály támadt Rāmacandra és Rāvaṇa között, s Rāvaṇa elrabolta az Úr feleségét, Sītāt. Harcuk azzal végződött, hogy az Úr elpusztította a hatalmas Rāvaṇát, királyságával és családjával együtt.
Sītā nem más, mint Lakṣmījī, a szerencse istennője, akit soha, egyetlen élőlény sem használhat saját élvezetére. Az élőlényeknek imádniuk kell őt férjével, Śrī Rāmacandrával együtt. Az olyan materialisták azonban, mint Rāvaṇa, nem értik meg ezt az alapvető igazságot, ellenkezőleg, el akarják ragadni Sītādevīt, akit Rāma oltalmaz, s ezzel nagy veszedelmet hoznak saját fejükre. A gazdagságra és anyagi jólétre vágyó materialisták megtanulhatják a Rāmāyaṇából, hogy az Úr természetét kihasználó politika, amely nem ismeri el a Legfelsőbb Úr felsőbbrendűségét, Rāvaṇa politikája. Rāvaṇa kezében rendkívüli anyagi gazdagság és hatalom volt. Még birodalmát, Laṇkāt is színtiszta arannyá változtatta, s tökéletessé tette anyagi gazdagságát. Mivel azonban nem ismerte el az Úr Rāmacandra felsőbbrendűségét, és feleségét, Sītāt elrabolva szembeszállt Vele, el kellett pusztulnia, minden kincsével és hatalmával együtt.
Az Úr Rāmacandra teljes inkarnáció, aki teljes mértékben rendelkezik a hat fenséggel, ezért ez a vers kaleśaḥnak, minden fenség Urának nevezi.
