HU/SB 2.7.3
3. VERS
- jajñe ca kardama-gṛhe dvija devahūtyāṁ
- strībhiḥ samaṁ navabhir ātma-gatiṁ sva-mātre
- ūce yayātma-śamalaṁ guṇa-saṅga-paṅkam
- asmin vidhūya kapilasya gatiṁ prapede
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jajñe—megszületett; ca—szintén; kardama—a Prajāpati, akit Kardamának hívnak; gṛhe—a házában; dvija—ó, brāhmaṇa; devahūtyām—Devahūti méhében; strībhiḥ—a nőkkel; samam—együtt; navabhiḥ—kilenccel; ātma-gatim—lelki megvalósítás; sva-mātre—a saját anyjának; ūce—mondta; yayā—ami által; ātma-śamalam—a szellemi lélek burkai; guṇa-saṅga—a természet körőerőinek hatása; paṅkam—sár; asmin—ez az élet; vidhūya—lemosva; kapilasya—az Úr Kapilának; gatim—felszabadulást; prapede—elérte.
FORDÍTÁS
Az Úr aztán kilenc lánytestvérével együtt Kapilaként jelent meg, a prajāpati brāhmaṇa Kardama és felesége, Devahūti gyermekeként. Az önmegvalósításról tanította anyját, aki így még abban az életében teljesen megtisztult az anyagi kötőerők okozta szennyeződéstől, s elnyerte a felszabadulást, Kapila útját.
MAGYARÁZAT
Az Úr Kapila tanításáról, amelyet anyjának, Devahūtinak mondott el, a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Éneke (25.-32. fejezet) beszél részletesen, s bárki, aki követi ezt az útmutatást, ugyanúgy felszabadulhat, mint Devahūti. Az Úr elmondta a Bhagavad-gītāt Arjunának, s Arjuna eljutott az önmegvalósításig. Ha valaki követi a Śrī Arjuna kijelölte utat, még jelen korunkban is hasonló áldásban részesülhet. Ezt a célt szolgálják a szentírások. Vannak ostoba, tudatlan emberek, akik saját képzelet szülte magyarázataikkal félrevezetik a követőiket, akik ennek eredményeképpen kénytelenek továbbra is az anyagi lét börtönében sínylődni. Annak azonban, aki követi az Úr Kṛṣṇa vagy az Úr Kapila utasításait, még ma is a legnagyobb áldásban lehet része.
E versben nagyon fontos az ātma-gatim kifejezés, amely jelen esetben a Legfelsőbbről szóló tökéletes tudásra utal. Ne elégedjünk meg pusztán azzal, hogy tudjuk, hogy az Úr és az élőlények minőségileg azonosak! Legalább annyira meg kell ismernünk az Urat, amennyire csak korlátolt tudásunk lehetővé teszi. Az Urat még az olyan felszabadult lelkek, mint amilyen Śiva vagy Brahmā sem ismerhetik tökéletesen, a Maga valójában, nem is beszélve a félistenekről vagy a földi halandókról. Ha azonban valaki követi a nagy bhakták elveit és az írások utasításait, sokat megtudhat az Úr tulajdonságairól. Az Úr Kapila, az Úr inkarnációja mindent elmondott anyjának az Úr személyes formájáról, s anyja e tudást elsajátítva eljuthatott arra a helyre Vaikuṇṭhalokán, ahol az Úr Kapila uralkodik. Az Úr minden inkarnációjának saját bolygója van a lelki világban, így az Úr Kapilának is. A lelki ég nem üres. Számtalan Vaikuṇṭha bolygó népesíti be, s mindegyiken az Úr számtalan kiterjedésének egyike uralkodik. A tiszta bhakták ugyanúgy élnek ott, mint az Úr és örök társai.
Amikor az Úr személyesen vagy személyes teljes kiterjedése formájában száll alá, inkarnációit aṁśa, kalā, guṇa, yuga, és manvantara inkarnációknak nevezik, amikor pedig utasítására társai jelennek meg, őket śaktyāveśa inkarnációknak hívják. Nem csupán önző emberek képzelete állítja róluk, hogy inkarnációk: az autentikus írások minden esetben megcáfolhatatlanul alátámasztják hitelességüket. Tartozzon bármelyik említett kategóriába, az Úr inkarnációja végső igazságként mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségét jelöli meg. A legfelsőbb igazság személytelen felfogása az a folyamat, amely csupán tagadja az Úrnak azt a formáját, amelyet a materialista felfogás hozott létre Róla.
Az élőlények alapvető helyzetüket tekintve ugyanúgy lelkek, mint az Úr. Az egyetlen különbség közöttük az, hogy az Úr mindenek fölött álló és mindig tiszta, mentes az anyagi természet kötőerői okozta szennyeződéstől, míg az élőlények a jóság, a szenvedély és a tudatlanság anyagi kötőerőivel érintkezve nagyon könnyen beszennyeződnek. Tudással, lemondással és odaadó szolgálattal e szennyeződésektől teljes mértékben meg lehet szabadulni. A végeredmény az Úr odaadó szolgálata, ezért azok, akik az Úr odaadó szolgálatát végzik, nemcsak szert tesznek a szükséges lelki tudásra, de lemondanak az anyagi kapcsolatokról is, s így teljes mértékben felszabadulva eljuthatnak Isten birodalmába. A Bhagavad-gītā azt mondja erről (BG 14.26):
- māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
- bhakti-yogena sevate
- sa guṇān samatītyaitān
- brahma-bhūyāya kalpate
Az élőlény még akkor is végezheti az Istenség Személyiségének, az Úr Kṛṣṇának vagy teljes kiterjedéseinek, Rāmának vagy Narasiṁhának a transzcendentális szerető szolgálatát, ha még nem érte el a felszabadult szintet. Transzcendentális odaadó szolgálata fejlődésének arányában gyors ütemben halad a brahma-gatim vagy ātma-gatim felé, s végül minden különösebb nehézség nélkül eljut a kapilasya gatimra, az Úr lakhelyére. Az Úr odaadó szolgálatának tisztító ereje olyan hatalmas, hogy a bhaktát már ebben az életében megszabadítja az anyagi fertőzéstől. Egy bhaktának nem kell egy következő életre várnia ahhoz, hogy elérje a teljes felszabadulást.