HU/SB 2.9.34
34. VERS
- ṛte ’rthaṁ yat pratīyeta
- na pratīyeta cātmani
- tad vidyād ātmano māyāṁ
- yathābhāso yathā tamaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ṛte—nélkül; artham—érték; yat—ami; pratīyeta—úgy tűnik; na—nem; pratīyeta—úgy tűnik; ca—és; ātmani—Velem kapcsolatban; tat—az; vidyāt—tudnod kell; ātmanaḥ—Enyém; māyām—illuzórikus energia; yathā—ahogy; ābhāsaḥ—a visszatükröződés; yathā—mint; tamaḥ—a sötétség.
FORDÍTÁS
Ó, Brahmā! Ha nincs kapcsolatban Velem, minden valótlan, még akkor is, ha értékesnek tűnik. Tudnod kell róla, hogy csupán illuzórikus energiám — visszatükröződés a sötétségben.
MAGYARÁZAT
Az előző vers kijelentette, hogy a kozmikus megnyilvánulás minden állapotában — létrejöttekor, fennmaradása, növekedése és a különféle energiák kölcsönhatásának idején, valamint pusztulásakor és megsemmisülésekor — alapvető kapcsolatban áll az Istenség Személyiségének létével. Eszerint ha megfeledkezünk erről az elsődleges kapcsolatról, amely az Úrhoz fűz mindent, vagy ha valamit, aminek nincs kapcsolata az Úrral, valóságosnak fogadunk el, az csupán az Úr illuzórikus energiájának eredménye. Tudnunk kell, hogy mivel semmi sem létezhet az Úr nélkül, az illuzórikus energia szintén az Úr energiája. Azt a helyes megközelítési módot, melynek alapján mindent az Úrral kapcsolatban látunk, yoga-māyānak nevezik, az egység energiájának, a helytelen felfogást pedig, amely mindent az Úrtól különállónak tekint, daivī-māyānak vagy maha-māyānak. Mindkét māyā kapcsolatban van az Úrral, hiszen enélkül semmi sem létezhet, s ily módon az az elképzelés, hogy valami nem áll kapcsolatban az Úrral, nem valótlan, csupán illuzórikus.
Illúziónak azt nevezzük, amikor valamit másnak gondolunk, mint ami valójában. Ha a kötelet kígyónak nézzük, az illúzió, de a kötél létezik, valóságos. Ott hever az illúzióba került ember előtt, ezért létezése egyáltalán nem valótlan, ám az, hogy szemlélője kígyónak tekinti, illúzió. Ha tehát erről az anyagi megnyilvánulásról azt gondoljuk, hogy nincs köze az Úr energiájához, az illúzió, ám ebből nem következik az, hogy maga ez az anyagi megnyilvánulás valótlan, nem létező. Erre az illúzióra azt mondják, a valóság tükröződése a tudatlanság sötétségében. Minden, ami látszólag nem „az Én energiám terméke”, az māyā. Az a felfogás, hogy az élőlény vagy a Legfelsőbb Úr nem rendelkezik formával, szintén illúzió. A Bhagavad-gītāban (BG 2.12) az Úr a csatatér közepén állva kijelentette, hogy az Arjuna előtt álló harcosok, maga Arjuna és Maga az Úr is mind léteztek korábban is, léteznek most a kurukṣetrai csatatéren, s a jövőben szintén mind folytatják egyéni, személyes létüket, még jelenlegi testük megsemmisülése után is, valamint azután, hogy megszabadultak az anyagi lét kötelékeitől. Az Úr és az élőlények minden körülmények között egyének, és személyes jellegük sohasem szűnik meg; csupán az illuzórikus energia befolyását — a fény visszatükröződését a sötétségben — lehet az Úr kegyéből megszüntetni. Az anyagi világban sem a nap, sem a hold fénye nem létezik függetlenül. A valódi fényforrás a brahmajyoti, amely az Úr transzcendentális testének fényét sugározza. Ez a fény tükröződik vissza a különféle fényekben: a nap, a hold, a tűz vagy az elektromosság fényében. Tehát az, hogy az önvaló nincsen kapcsolatban a Legfelsőbb Önvalóval, az Úrral, szintén illúzió, és az a téves kijelentés, hogy „Én vagyok a Legfelsőbb”, māyānak, az Úr külső energiájának az utolsó illuzórikus csapdája.
A Vedānta-sūtra már az elején megerősíti, hogy minden a Legfelsőbből születik, s így — ahogyan azt az előző vers elmagyarázta — minden egyéni élőlény a Legfelsőbb Élőlény, az Istenség Személyisége energiájából származik. Maga Brahmā is az Úr energiájának szülötte, mint ahogyan minden más élőlény is, Brahmā közbenjárásával. Egyikük léte sem választható el a Legfelsőbb Úrtól.
Az egyéni élőlény függetlensége nem valódi függetlenség, hanem csupán visszatükröződése annak a szabadságnak, amellyel a Legfelsőbb Lény, az Úr rendelkezik. Amikor a feltételekhez kötött lélek azt gondolja, hogy a legfelsőbbet megillető függetlensége van, az illúzió. Ezt a végkövetkeztetést ismeri el ez a vers.
Akiknek nincs elegendő tudásuk, az illúzió áldozatai lesznek. Az úgynevezett tudósokat, az élettan kutatóit, a tapasztalati filozófia híveit elkápráztatja a nap, a hold, az elektromosság stb. ragyogó tükröződése, s tagadják a Legfelsőbb Úr létét. Saját elméletekkel és kitalációkkal állnak elő arról, hogyan keletkezik, marad fenn és pusztul el minden anyagi dolog. Az orvos egy ember fiziológiai felépítését tanulmányozva tagadhatja a lélek létét, ám nem tud életre kelteni egy halott testet, noha a test összes alapvető szerve megmarad még a halál után is. A pszichológus az agy fiziológiai tanulmányozását végzi, mintha az agy felépítése lenne a működő elme gépezete, de a halott testben a pszichológus sem tudja újra beindítani az elme működését. A kozmikus megnyilvánulásnak vagy a test felépítésének efféle tudományos megfigyelése, amelynek során a vizsgálat tárgyát elkülönítik a Legfelsőbb Úrtól, csupán visszatükröződések, intellektuális agytornák, s végső soron mind illúzió, semmi más. Az anyagi civilizáció jelenlegi helyzetében a fejlett tudomány az illuzórikus energia befedő hatásának működése. Az illuzórikus energia működésének két fázisa van: először befedi az élőlény tudatát, aztán pedig a mélybe dobja őt. Ez utóbbi működése abban nyilvánul meg, hogy a tudatlanság sötétségébe dobja az élőlényeket, a befedő hatás pedig akkor érvényesül, amikor elfedi azoknak a tudatlan embereknek a szemét, akik mit sem tudnak a Legfelsőbb Úr létéről, aki a legfőbb egyéni élőlényt, Brahmāt felvilágosította. E versek egyike sem mondja azt, hogy Brahmā azonos a Legfelsőbb Úrral, ezért amikor a tudatlanok ostobán ezt állítják, az szintén az Úr illuzórikus energiájának megnyilvánulása. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 16.18-20) kijelenti, hogy a démonikus emberek, akik megtagadják az Úr létét, mind jobban és jobban a tudatlanság sötétségébe merülnek, s így életről életre az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló tudás nélkül kell vándorolniuk egyik testből a másikba.
A józan ember azonban tudást szerez — azon a tanítványi láncolaton keresztül, amely Brahmājītól száll alá, akit Maga az Úr tanított, vagy azon, amelyik Arjunától száll alá, aki szintén Magától az Úrtól kapta a tudást a Bhagavad-gītāban — s elfogadja az Úr következő kijelentését:
- ahaṁ sarvasya prabhavo
- mattaḥ sarvaṁ pravartate
- iti matvā bhajante māṁ
- budhā bhāva-samanvitāḥ
- (BG 10.8)
Az Úr az eredeti forrása mindennek, s minden, ami létrejött, fennáll és megsemmisül, az Úr energiája által létezik. Az a józan ember, aki tudja ezt, valóban bölcs, ezért az Úr tiszta bhaktája lesz, aki az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi.
Az Úr visszatükröződő energiája különféle illúziókat teremt a szegényes tudással rendelkezők szemében, ám a józanul gondolkodó ember tisztán látja, hogy az Úr számtalanféle energiája révén még olyan távolságból is cselekedni képes, amelyet mi el sem tudunk képzelni, éppen úgy, mint ahogyan a tűz árasztja hevét és fényét a messzi távolból is. A régi bölcsek orvostudománya, az Āyur-veda egyértelműen elfogadja az Úr felsőbbrendűségét:
- jagad-yoner anicchasya
- cid-ānandaika-rūpiṇaḥ
- puṁso ’sti prakṛtir nityā
- praticchāyeva bhāsvataḥ
- acetanāpi caitanya-
- yogena paramātmanaḥ
- akarod viśvam akhilam
- anityam nāṭakākṛtim
Az egyetlen Legfelsőbb Személy az eredete e kozmikus megnyilvánulásnak, s energiája prakṛtiként, anyagi természetként működik, vakítva, mint egy visszatükröződés. A prakṛti illuzórikus működése az Úr élő energiájának közreműködésével még a halott anyagot is mozgásra készteti, és a tudatlan szemek előtt zajlik az anyagi világ színházi előadása. A tudatlanok a prakṛti drámájában tudósok és pszichológusok szerepét játszhatják, de a józan ember tudja, hogy a prakṛti az Úr illuzórikus energiája. E következtetés segítségével, amelyet a Bhagavad-gītā is megerősít, érthetővé válik, hogy az élőlények szintén az Úr felsőbbrendű energiájának (a parā-prakṛtinek) a megnyilvánulásai, mint ahogyan az anyagi világ az Úr alacsonyabb rendű energiájának (az aparā-prakṛtinek) a megnyilvánulása. Az Úr felsőbbrendű energiája nem lehet pontosan olyan, mint az Úr, bár nagyon kevés különbség van az energia és az energia forrása között, vagy a tűz és a hő között. A tűz rendelkezik hővel, de a hő nem tűz. Ezt az egyszerű dolgot az ostoba emberek, akik tévesen úgy gondolják, hogy a tűz és a hő ugyanaz, nem értik meg. A tűznek ezt az energiáját (vagyis a hőt) ez a vers a tűz tükröződésének tekinti, és nem pedig magának a tűznek. Ezért az élő energia, amit az élőlények képviselnek, az Úr visszatükröződése, és sohasem Maga az Úr. Az élőlény léte az Úr visszatükröződése, ezért a Legfelsőbb Úrtól, az eredeti fénytől függ. Ezt az anyagi energiát a sötétséghez lehet hasonlítani, ahogy valójában sötétség is, az élőlények cselekedetei a sötétségben pedig az eredeti fény visszatükröződései. E versből az Urat kell megértenünk. Az Úr két energiájának függetlensége māyā, vagyis illúzió. Senki sem vethet véget a tudatlanság sötétségének a visszatükrözött fénnyel. Hasonló módon senki sem kerülhet ki az anyagi létből egy közönséges ember visszatükröződő fénye segítségével — magától az eredeti fénytől kell kapnia a világosságot. A nap visszatükröződése képtelen megszüntetni a sötétséget, de az eredeti napfény képes azt teljesen eloszlatni. Egy sötét szobában az ember nem lát semmit, ezért fél a nem létező kígyóktól és skorpióktól, ám a fényben minden tisztán látható, s így minden félelme szertefoszlik. Éppen ezért az Úr fényénél kell menedéket keresnünk, amely a Bhagavad-gītāból és a Śrīmad-Bhāgavatamból árad, s nem azoknál az embereknél, akik a fénynek csupán visszatükröződései, s nincsenek kapcsolatban az Úrral. Senkinek sem szabad a Bhagavad-gītāt vagy a Śrīmad-Bhāgavatamot olyan embertől hallgatnia, aki nem hisz az Úr létében. Az ilyen ember már halálra van ítélve, s ha valaki bármilyen módon a közelébe kerül, ő maga is a halál fia.
A Padma Purāṇa szerint az anyag térségén belül számtalan anyagi univerzum van, amelyek mindegyikében a sötétség az úr. Az élőlények — a Brahmāktól kezdve (számtalan Brahmā van a számtalan univerzumban) egészen a parányi hangyákig — mind sötétségben születnek, s az Úr valódi fényére van szükségük, hogy közvetlenül láthassák Őt, mint ahogy a napot is csak a nap közvetlen fényénél lehet látni. Semmilyen lámpa, ember készítette fáklya — legyen bármilyen erős a fénye — nem segíthet abban, hogy az ember meglássa napot. A nap önmagát tárja fel. Ezért az Úr, az Istenség Személyisége különféle energiáinak működését csak az Úr indokolatlan kegyéből megnyilvánult fény segítségével lehet megismerni. Az imperszonalisták azt mondják, Istent nem lehet látni. Istent csakis Isten fényénél lehet látni, nem pedig az emberi agy kitalációi révén. Ezt a fényt a vers vidyātnak nevezi, amely az Istenség Személyisége Brahmānak adott tanítására utal. Ez a közvetlen utasítás az Úr belső energiájának megnyilvánulása, s ennek az energiának a segítségével lehet az Urat szemtől szemben megpillantani. Nemcsak Brahmā, de bárki, aki elnyeri az Úr kegyét és megláthatja e kegyes belső energiát, szintén felismerheti az Istenség Személyiségét, mindenféle elmebeli spekuláció nélkül.