HU/SB 3.1.32
32. VERS
- kaccid budhaḥ svasty anamīva āste
- śvaphalka-putro bhagavat-prapannaḥ
- yaḥ kṛṣṇa-pādāṅkita-mārga-pāṁsuṣv
- aceṣṭata prema-vibhinna-dhairyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaccit–vajon; budhaḥ–nagyon bölcs; svasti–jól; anamīvaḥ–feddhetetlen; āste–van; śvaphalka-putraḥ–Śvaphalka fia, Akrūra; bhagavat–az Istenség Személyiségével kapcsolatban; prapannaḥ–meghódolt; yaḥ–aki; kṛṣṇa–az Úr; pāda-aṅkita–lábnyomok jelölik; mārga–ösvény; pāṁsuṣu–a porban; aceṣṭata–megmutatkozott; prema-vibhinna–a transzcendentális szeretettől elvesztette; dhairyaḥ–békés elmeállapot.
FORDÍTÁS
Mondd, jól van-e Akrūra, Śvaphalka fia? Bűntelen lélek ő, aki meghódolt az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Egyszer megtörtént, hogy a transzcendentális szeretet eksztázisában elvesztette elméje nyugalmát, s leborult az út porába, amelyet az Úr Kṛṣṇa lábnyomai ékesítettek.
MAGYARÁZAT
Amikor Akrūra Vṛndāvanába érkezett, hogy megkeresse Kṛṣṇát, Nanda-grāma porában megpillantotta az Úr lábnyomait. Transzcendentális szeretetének eksztázisában azon nyomban reájuk borult. Ilyen eksztázist csak az a bhakta érezhet, aki teljes elmélyedéssel örökké Kṛṣṇára gondol. Az Úr ilyen tiszta bhaktája természetszerűleg mentes a hibáktól, mert mindig az Istenség Személyiségének, a legtisztább személynek a társaságát élvezi. Ha valaki örökké az Úrra gondol, e fertőtlenítő folyamat segítségével távol tarthatja magát az anyagi tulajdonságok ragályos szennyeződésétől. Az Úr tiszta bhaktája mindig az Úr társaságát élvezi, mert örökké Rá gondol. Előfordul azonban, hogy egy bizonyos helyszín és időpont hatására transzcendentális érzelmei megváltoznak, és ez kizökkentheti a bhaktát elméje nyugalmából. Az Úr Caitanyának, Isten inkarnációjának életét ismerve megérthetjük, hogy Rajta is a transzcendentális eksztázis jellemző jegyei mutatkoztak meg.