HU/SB 3.12.25


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

dharmaḥ stanād dakṣiṇato
yatra nārāyaṇaḥ svayam
adharmaḥ pṛṣṭhato yasmān
mṛtyur loka-bhayaṅkaraḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dharmaḥ–vallás; stanāt–a mellkasból; dakṣiṇataḥ–a jobb oldalon; yatra–ahol; nārāyaṇaḥ–a Legfelsőbb Úr; svayam–személyesen; adharmaḥ–vallástalanság; pṛṣṭhataḥ–a hátból; yasmāt–amelyből; mṛtyuḥ–halál; loka–az élőlénynek; bhayam-karaḥ–borzalmas.


FORDÍTÁS

A vallás Brahmā mellkasából nyilvánult meg, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa lakozik, a vallástalanság pedig a hátából, ahol az élőlényekre a borzalmas halál vár.


MAGYARÁZAT

Annak, hogy a vallás azon a helyen nyilvánult meg, ahol az Istenség Személyisége személyesen van jelen, nagy jelentősége van, hiszen a vallás az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálatot jelenti, ahogyan azt a Bhagavad-gītā és a Bhāgavatam egyaránt megerősíti. A Bhagavad-gītā utolsó utasítása az, hogy hagyjunk fel minden olyan tevékenységgel, amit a vallás nevében végzünk, és keressünk menedéket az Istenség Személyiségénél. A Śrīmad-Bhāgavatam azt is megerősíti, hogy a legtökéletesebb vallás az, amely az Úr érdek nélküli és anyagi akadályoktól mentes odaadó szolgálatához vezet. A vallás tökéletes formája az Úr odaadó szolgálata, a vallástalanság pedig ennek éppen az ellentéte. A szív a test legfontosabb része, míg a hát a leginkább elhanyagolt rész. Ha ellenség támad rá, az ember általában elviseli a hátulról érkező csapásokat, ám a mellkasát minden bajtól védeni próbálja. A vallástalanság minden formája Brahmā hátából keletkezik, míg a valódi vallás, az Úr odaadó szolgálata a mellkasából, Nārāyaṇa lakhelyéről származik. Minden, ami nem vezet az Úr odaadó szolgálatához, vallástalanság, s mindent vallásnak nevezhetünk, ami az Úr odaadó szolgálatát eredményezi.