HU/SB 3.12.35


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


35. VERS

cātur-hotraṁ karma-tantram
upaveda-nayaiḥ saha
dharmasya pādāś catvāras
tathaivāśrama-vṛttayaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

cātuḥ–négy; hotram–az áldozathoz szükséges kellékek; karma–cselekedet; tantram–az ilyen cselekedetek további kiterjedései; upaveda–kiegészítik a Védákat; nayaiḥ–logikus végkövetkeztetésekkel; saha–vele együtt; dharmasya–a vallásosságnak; pādāḥ–elvek; catvāraḥ–négy; tathā eva–ugyanúgy; āśrama–társadalmi rendek; vṛttayaḥ–tevékenységek.


FORDÍTÁS

Megnyilvánult a tűzáldozat végzéséhez szükséges négy kellék: az áldozat végzője [aki a mantrákat énekli], a felajánló, a tűz és a kiegészítő Védák szerinti tett. Megnyilvánult a vallásosság négy elve [az igazság, a lemondás, a kegy és a tisztaság], s létrejöttek a négy társadalmi rend kötelességei.


MAGYARÁZAT

Az evés, az alvás, a védekezés és a párzás, az anyagi test négy alapvető szükséglete, amely az állati és az emberi társadalomban egyaránt jelen van. Az emberi társadalmat a társadalmi rang és az életrend szerinti vallásos cselekedetek gyakorlása különbözteti meg az állatoktól. E tevékenységekről a védikus írások világosan említést tesznek. Brahmā akkor nyilvánította meg ezeket, amikor négy szájából létrejött a négy Véda. Ezzel az Úr megalapozta, hogy a civilizált embernek eleget kell tennie a társadalmi rendek és helyzetek szerinti emberi kötelességeknek. Azokat, akik a hagyomány alapján követik ezeket az elveket, āryáknak vagy haladó emberi lényeknek nevezik.