HU/SB 3.12.47
47. VERS
- sparśas tasyābhavaj jīvaḥ
- svaro deha udāhṛta
- ūṣmāṇam indriyāṇy āhur
- antaḥ-sthā balam ātmanaḥ
- svarāḥ sapta vihāreṇa
- bhavanti sma prajāpateḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sparśaḥ–a betűk a ka-tól a ma-ig; tasya–övé; abhavat–vált; jīvaḥ–a lélek; svaraḥ–magánhangzók; dehaḥ–teste; udāhṛtaḥ–kifejezve; ūṣmāṇam–a śa, ṣa, sa és ha betűk; indriyāṇi–az érzékek; āhuḥ–hívják; antaḥ-sthāḥ–az így ismert betűk (ya, ra, la és va); balam–energia; ātmanaḥ–önvalójának; svarāḥ–zene; sapta–hét; vihāreṇa–érzékszervi cselekedetek által; bhavanti sma–megnyilvánult; prajāpateḥ–az élőlények urának.
FORDÍTÁS
Brahmā lelke a zárhangokként, teste a magánhangzókként, érzékei a réshangokként, ereje a köztes hangokként, érzéktevékenysége pedig a hét zenei hangként nyilvánult meg.
MAGYARÁZAT
A szanszkrit nyelvben tizenhárom magánhangzó van és harmincöt mássalhangzó. A magánhangzók az a, ā, i, ī, u, ū, ṛ, ṝ, ḷ, e, ai, o, au, a mássalhangzók pedig a ka, kha, ga, gha stb. A mássalhangzók között az első huszonöt hangot sparśáknak nevezik. Ezen kívül van négy antaḥ-stha is. Az ūṣmák között van három s, amelyeket tālavyának, mūrdhanyának és dantyának hívnak. A zenei hangok a ṣa, ṛ, gā, ma, pa, dha és ni. Ezeket a hangvibrációkat eredetileg śabda-brahmának, lelki hangnak nevezik, s ezért mondják, hogy Brahmā a Mahā-kalpában jelent meg a lelki hang inkarnációjaként. A Védák lelki hangok, ezért nincsen szükség arra, hogy a védikus irodalom hangvibrációjához bárki is anyagi magyarázatokat fűzzön. A Védákat úgy kell elmondani, ahogyan vannak, annak ellenére, hogy szimbolikusan olyan hangok képviselik őket, amelyekről úgy tudjuk, hogy anyagiak. Végeredményben semmi sem anyagi, mert mindennek megvan az eredete a lelki világban. Az anyagi megnyilvánulást éppen ezért illúziónak nevezik, a szó valódi értelmében. Az önmegvalósított lelkek számára nincs más, csak lélek.