HU/SB 3.12.57
57. VERS
- ākūtiṁ rucaye prādāt
- kardamāya tu madhyamām
- dakṣāyādāt prasūtiṁ ca
- yata āpūritaṁ jagat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ākūtim–az Ākūti nevű leány; rucaye–Rucinak, a bölcsnek; prādāt–átadta; kardamāya–a bölcs Kardamának; tu–de; madhyamām–a középső (Devahūti); dakṣāya–Dakṣának; adāt–átadta; prasūtim–a legfiatalabb leány; ca–szintén; yataḥ–ahonnan; āpūritam–teljesült; jagat–az egész világ.
FORDÍTÁS
Az apa, Manu első leányát, Ākūtit a bölcs Rucinak, középső leányát, Devahūtit a bölcs Kardamának, a legfiatalabbat, Prasūtit pedig Dakṣának adta. Általuk az egész világ benépesült.
MAGYARÁZAT
Az univerzum népessége teremtésének történetéről olvashatunk e versekben. Brahmā az univerzumban az első élő teremtmény, akitől Svāyambhuva Manu és felesége, Śatarūpā származtak. Manutól két fiú és három leány született, s ők a különféle bolygókon ma élő teljes népesség ősei. Brahmāt éppen ezért mindenki nagyatyjaként ismerik, s az Istenség Személyisége – lévén Brahmā atyja – minden élőlény dédapja. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 11.39) a következőképpen erősíti meg:
- vāyur yamo ’gnir varuṇaḥ śaśāṅkaḥ
- prajāpatis tvaṁ prapitāmahaś ca
- namo namas te ’stu sahasra-kṛtvaḥ
- punaś ca bhūyo ’pi namo namas te
„Te vagy a levegő Ura, a legfelsőbb igazságtevő, Yama, a tűz és az esők Ura! Te vagy a hold, és Te vagy a dédapa. Újra és újra tiszteletteljes hódolatomat ajánlom hát Neked!”
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „A Kumārák és mások megteremtése”.