HU/SB 3.13.13
13. VERS
- yeṣāṁ na tuṣṭo bhagavān
- yajña-liṅgo janārdanaḥ
- teṣāṁ śramo hy apārthāya
- yad ātmā nādṛtaḥ svayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yeṣām–azoknak, akikkel; na–soha; tuṣṭaḥ–elégedett; bhagavān–az Istenség Személyisége; yajña-liṅgaḥ–az áldozat formája; janārdanaḥ–az Úr Kṛṣṇa, vagyis a viṣṇu-tattva; teṣām–nekik; śramaḥ–munka; hi–bizonyára; apārthāya–haszon nélkül; yat–mert; ātmā–a Legfelsőbb Lélek; na–nem; ādṛtaḥ–tisztelt; svayam–saját maga.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Janārdana [az Úr Kṛṣṇa] az a forma, amely az áldozat eredményeit elfogadja. Ha Ő nem elégedett, akkor a fejlődés érdekében végzett munka haszontalan. Ő a végső Önvaló, ezért aki nem teszi Őt elégedetté, az minden bizonnyal figyelmen kívül hagyja saját érdekeit.
MAGYARÁZAT
Brahmā azt a megbízatást kapta, hogy legyen az univerzum legfelsőbb irányítója, s amikor rajta a sor, ő is kinevezi Manut és másokat az anyagi megnyilvánulás ügyvivőinek. Mindez azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége elégedettségének elérése érdekében történik. Brahmā tudja, hogyan lehet örömet okozni az Úrnak, s azok, akik Brahmā tervei alapján cselekszenek, szintén tisztában vannak vele. Az Úr elégedettségét az odaadó szolgálat folyamatával lehet elnyerni, amelybe a kilenc módszer – a hallgatás, az éneklés stb. – tartozik bele. Mindenkinek saját érdeke, hogy az előírt odaadó szolgálatot végezze – aki nem törődik ezzel a folyamattal, az saját érdekeit hagyja figyelmen kívül. Mindenki az érzékeit akarja elégedetté tenni, de az érzékek fölött ott van az elme, az elme fölött az intelligencia, az intelligencia fölött az egyéni önvaló, az egyéni önvaló felett pedig a Legfelsőbb Önvaló. A Legfelsőbb Önvaló fölött az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a viṣṇu-tattva áll. Az eredeti Úr, minden ok oka nem más, mint Śrī Kṛṣṇa. A tökéletes szolgálat egészében véve nem más, mint hogy az ember annak érdekében végezzen szolgálatot, hogy elégedetté tegye az Úr Kṛṣṇa – akit Janārdanának neveznek – transzcendentális érzékeit.