HU/SB 3.13.22


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


22. VERS

dṛṣṭo ’ṅguṣṭha-śiro-mātraḥ
kṣaṇād gaṇḍa-śilā-samaḥ
api svid bhagavān eṣa
yajño me khedayan manaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dṛṣṭaḥ–látta; aṅguṣṭha–hüvelykujj; śiraḥ–a hegye; mātraḥ–csak; kṣaṇāt–azonnal; gaṇḍa-śilā–nagy kő; samaḥ–mint; api svit–vajon; bhagavān–az Istenség Személyisége; eṣaḥ–ez; yajñaḥ–Viṣṇu; me–enyém; khedayan–zavaró; manaḥ–elme.


FORDÍTÁS

Ez a vadkan először nem tűnt nagyobbnak egy hüvelykujj hegyénél, de aztán egy pillanat alatt akkorára nőtt, mint egy hatalmas szikla. Elmém zaklatott. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu lenne Ő?


MAGYARÁZAT

Mivel Brahmā az univerzumban a legmagasabb szinten álló személyiség, s még sohasem látott ilyen formát, úgy vélte, hogy a vadkan, aki oly csodálatos módon jelent meg, Viṣṇu inkarnációja. Isten inkarnációjának szokatlan jellemvonásai még Brahmā elméjét is képesek megzavarni.