HU/SB 3.14.1
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- niśamya kauṣāraviṇopavarṇitāṁ
- hareḥ kathāṁ kāraṇa-sūkarātmanaḥ
- punaḥ sa papraccha tam udyatāñjalir
- na cātitṛpto viduro dhṛta-vrataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca–Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt; niśamya–miután végighallgatta; kauṣāraviṇā–a bölcs Maitreya által; upavarṇitām–leírt; hareḥ–az Istenség Személyiségéről; kathām–elbeszélések; kāraṇa–a Föld felemeléséért; sūkara-ātmanaḥ–a vadkan-inkarnációnak; punaḥ–újra; saḥ–ő; papraccha–kérdezett; tam–tőle (Maitreyától); udyata-añjaliḥ–összetett kézzel; na–soha; ca–szintén; ati-tṛptaḥ–nagyon elégedett; viduraḥ–Vidura; dhṛta-vrataḥ–fogadalmat tett.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī így szólt: Vidura, aki fogadalmat tett, végighallgatta a nagy bölcs, Maitreya szavait az Úr Varāha inkarnációjáról, majd összetett kézzel könyörögni kezdett neki, hogy kegyesen beszéljen még az Úr transzcendentális cselekedeteiről, mert [ő, Vidura] még nem volt elégedett.