HU/SB 3.14.19


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

yām āhur ātmano hy ardhaṁ
śreyas-kāmasya mānini
yasyāṁ sva-dhuram adhyasya
pumāṁś carati vijvaraḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yām–a feleség, aki; āhuḥ–azt mondják; ātmanaḥ–a testnek; hi–így; ardham–fele; śreyaḥ–jólét; kāmasya–minden vágynak; mānini–ó, tiszteletre méltó; yasyām–akiben; sva-dhuram–minden felelősség; adhyasya–megbízva; pumān–egy ember; carati–mozdul; vijvaraḥ–aggodalom nélkül.


FORDÍTÁS

Ó, tiszteletre méltó! Egy feleség olyan segítőkész, hogy őt nevezik a férfi teste jobbik felének, hiszen minden áldásos cselekedetben osztozik férjével. Egy férfi aggodalom nélkül élhet, minden felelősséget a feleségére bízva.


MAGYARÁZAT

A védikus utasítások szerint a feleséget a férfi teste jobbik felének tekintik, mert ő felelős a férj kötelességei felének elvégzéséért. Egy családos embernek kötelessége bemutatni az ötféle áldozatot, amit pañca-yajñának hívnak, hogy megszabaduljon az elkerülhetetlen bűnös visszahatásoktól, melyek cselekedetei során halmozódtak fel. Amikor egy férfi olyan lesz, mint a macskák és a kutyák, akkor megfeledkezik kötelességéről, a lelki értékek ápolásáról, s így feleségét az érzékkielégítés eszközének tekinti csupán. Ha a feleségét az érzékkielégítés eszközének tekinti, akkor elsősorban testének szépséget veszi figyelembe, s amint személyes érzékkielégítése akadályokba ütközik, a kapcsolatnak vége, elválnak. Ha azonban a férj és a feleség célja az, hogy együttműködve törekedjenek a lelki fejlődésre, akkor nem számít a személyes szépség vagy az állítólagos szerelem elmúlása. Az anyagi világban nem beszélhetünk szeretetről. A házasság valójában egy közös együttműködésen alapuló kötelesség, amelyet a lelki fejlődés érdekében a hiteles szentírások határoznak meg. Ezért a házasságra szükség van ahhoz, hogy az ember ne a macskák és a kutyák életét élje, akiknek nem célja a lelki megvilágosodás.