HU/SB 3.14.32
32. VERS
- athopaspṛśya salilaṁ
- prāṇān āyamya vāg-yataḥ
- dhyāyañ jajāpa virajaṁ
- brahma jyotiḥ sanātanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha–ezek után; upaspṛśya–megérintve a vizet vagy megfürödve benne; salilam–víz; prāṇān āyamya–transzba merülve; vāk-yataḥ–a beszédet fegyelmezve; dhyāyan–meditálva; jajāpa–magában kimondott; virajam–tiszta; brahma–Gāyatrī himnuszok; jyotiḥ–ragyogás; sanātanam–örök.
FORDÍTÁS
Ezek után a brāhmaṇa megfürdött, majd az örök ragyogáson meditálva, transzba merülve fegyelmezte beszédét. Ajkai között a szent Gāyatrī mantrát mormolta.
MAGYARÁZAT
Ugyanúgy, ahogyan az illemhely használata után az embernek meg kell fürödnie, a szexuális kapcsolat után is fürdőt kell vennie, különösképpen, ha tiltott időben történt. Kaśyapa Muni a személytelen brahmajyotin meditált, halkan a Gāyatrī mantrát énekelve. Ha az ember egy védikus mantrát magában mormol úgy, hogy csak ő hallja, azt japának nevezik. Ha azonban ezeket a mantrákat hangosan kimondja, azt kīrtanának hívják. A Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare védikus himnuszt halkan is énekelhetjük, magunknak, de hangosan is, ezért ezt mahā-mantrának, nagy himnusznak nevezik.
Kaśyapa Muniról kiderül e versből, hogy imperszonalista volt. Ha jellemét Haridāsa Ṭhākuráéval összehasonlítjuk – ahogyan korábban tettük –, láthatjuk, hogy a személyes filozófia híve erősebb az érzékek fegyelmezésében, mint az imperszonalista filozófia követője. Ezt a Bhagavad-gītā (BG 2.59) azzal magyarázza, hogy – paraṁ dṛṣṭvā nivartate – az ember nem fogadja el többé az alacsonyrendű dolgokat, ha egy magasabb rendű helyzetet elért. Ha valaki megfürdik és elmondja a Gāyatrīt, megtisztul, de a mahā-mantra annyira hatalmas, hogy akár hangosan, akár halkan, bármilyen helyzetben énekli az ember, megvédi őt az anyagi lét minden veszedelmétől.