HU/SB 3.15.37
37. VERS
- evaṁ tadaiva bhagavān aravinda-nābhaḥ
- svānāṁ vibudhya sad-atikramam ārya-hṛdyaḥ
- tasmin yayau paramahaṁsa-mahā-munīnām
- anveṣaṇīya-caraṇau calayan saha-śrīḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam–így; tadā eva–abban a pillanatban; bhagavān–az Istenség Legfelsőbb Személyisége; aravinda-nābhaḥ–a köldökéből sarjadó lótusszal; svānām–saját szolgáinak; vibudhya–megtudta; sat–a nagy bölcseknek; atikramam–a sértés; ārya–az erényesnek; hṛdyaḥ–az öröm; tasmin–ott; yayau–ment; paramahaṁsa–a világtól elvonulva élők; mahā-munīnām–a nagy bölcsek által; anveṣaṇīya–amiket érdemes keresni; caraṇau–a két lótuszláb; calayan–menni; saha-śrīḥ–a szerencse istennőjével.
FORDÍTÁS
Ebben a pillanatban az Úr, akit amiatt, hogy köldökéből egy lótusz sarjadt, Padmanābhának is neveznek, s aki a jámborak öröme, megtudta, milyen sértést követtek el szolgái a szentek ellen. Hitvesével, a szerencse istennőjével azokon a lábakon, melyek után a világtól elvonultan élők és a nagy bölcsek kutatnak, odasietett.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban az Úr kijelenti, hogy bhaktáit sohasem lehet legyőzni. Az Úr megértette, hogy az ajtónállók és a bölcsek közötti vita most egy másféle fordulatot vett. Így aztán azonnal ott termett, hogy megakadályozza, hogy a helyzet elmérgesedjen, s nehogy bhaktáit, az ajtónállókat egyszer s mindenkorra legyőzzék.