HU/SB 3.16.14


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


14. VERS

satīṁ vyādāya śṛṇvanto
laghvīṁ gurv-artha-gahvarām
vigāhyāgādha-gambhīrāṁ
na vidus tac-cikīrṣitam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

satīm–kiváló; vyādāya–figyelmesen hallgatva; śṛṇvantaḥ–hallgatás; laghvīm–helyesen megfogalmazott; guru–jelentős; artha–fontosság; gahvarām–nehéz megérteni; vigāhya–elmélkedve; agādha–mély; gambhīrām–komoly; na–nem; viduḥ–megértik; tat–a Legfelsőbb Úrnak; cikīrṣitam–a szándékát.


FORDÍTÁS

Az Úr ragyogó szavai mély jelentést és végtelen fontosságot takartak, ezért beszédét nem volt könnyű megérteni. A bölcsek nagy figyelemmel hallgatták, s elgondolkoztak rajta. Ám annak ellenére, hogy hallották az Úr szavait, nem értették meg szándékát.


MAGYARÁZAT

Tudnunk kell, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét senki sem szárnyalhatja túl a beszéd művészetében. A Legfelsőbb Személy és szavai között nincs különbség, hiszen az Úr abszolút szinten áll. A bölcsek nagy figyelemmel hallgatták s próbálták megérteni a Legfelsőbb Úr ajkairól áradó szavakat, ám annak ellenére, hogy beszéde rendkívül tömör és jelentőségteljes volt, nem tudták teljesen megérteni, amit mondott. Még azt sem fogták fel, mi a célja a Legfelsőbb Úr szavainak, s hogy mit szándékozik tenni; és azt sem tudták, vajon az Úr haragszik-e rájuk, vagy épp elégedett velük.