HU/SB 3.16.31
31. VERS
- mayi saṁrambha-yogena
- nistīrya brahma-helanam
- pratyeṣyataṁ nikāśaṁ me
- kālenālpīyasā punaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mayi–Nekem; saṁrambha-yogena–a misztikus yogát dühösen gyakorolva; nistīrya–felszabadulva; brahma-helanam–a brāhmaṇák iránti engedetlenség eredménye; pratyeṣyatam–vissza fog térni; nikāśam–közel; me–Hozzám; kālena–idővel; alpīyasā–nagyon rövid; punaḥ–újra.
FORDÍTÁS
Az Úr megnyugtatta Vaikuṇṭha két lakóját, Jayát és Vijayát: Azzal, hogy dühtől átitatva a misztikus yoga folyamatát gyakoroljátok, megszabadultok majd bűnötöktől, hogy nem engedelmeskedtetek a brāhmaṇáknak, és nagyon rövid időn belül vissza fogtok térni Hozzám.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége azt tanácsolta a két ajtónállónak, Jayának és Vijayának, hogy haragjukba merülve gyakorolják a bhakti-yogát, s akkor megszabadulhatnak a brāhmaṇák átkaitól. Śrīla Madhva Muni ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az ember azáltal, hogy a bhakti-yogát gyakorolja, megszabadulhat minden bűnének visszahatásától. A bhakti-yoga segítségével még egy brahma-śāpától, egy brāhmaṇa átkától is meg lehet szabadulni, melyet semmilyen más módon nem lehet legyőzni.
A bhakti-yogát az ember számtalan rasában gyakorolhatja. Tizenkét rasa van: öt elsődleges és hét másodlagos rasa. Az öt elsődleges rasa alkotja a közvetlen bhakti-yogát, ám a hét másodlagos rasa – annak ellenére, hogy közvetett rasa – szintén a bhakti-yogához tartozik, ha az Úr szolgálatában használják őket. A bhakti-yoga tehát mindent magában foglal. Aki valahogyan ragaszkodni kezd az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez, az a bhakti-yoga gyakorlásába kezd, ahogyan azt a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 10.29.15) leírja: kāmaṁ krodhaṁ bhayam. A gopīk az érzéki vágy (kāma) kapcsolatában vonzódtak Kṛṣṇához a bhakti-yogán keresztül, Kaṁsa pedig halálfélelme révén kapcsolódott a bhakti-yogához. A bhakti-yogának olyan hatalmas ereje van, hogy általa még akkor is nagyon gyorsan felszabadulhat valaki, ha az Úr ellenségévé válik, s örökké így gondol Rá. Azt mondják, viṣṇu-bhaktaḥ smṛto daiva āsuras tad-vipanyayaḥ: „Az Úr Viṣṇu bhaktáit félisteneknek nevezik, ezzel szemben azokat, akik nem bhakták, asuráknak hívják.” Ám a bhakti-yoga hatása olyan rendkívüli, hogy a félisteneket és az asurákat egyaránt áldásában részesíti, ha azok mindig az Istenség Személyiségére gondolnak. A bhakti-yoga alapelve az, hogy gondoljunk szüntelenül a Legfelsőbb Úrra. Az Úr a Bhagavad-gītāban (BG 18.65) így szól: man-manā bhava mad-bhaktaḥ – „Gondolj mindig Rám!” Mindegy, hogyan gondol Rá az ember. A bhakti-yoga alapelve csupán az, hogy gondoljunk az Istenség Személyiségére.
Az anyagi világban a bűnös cselekedetek különféle fokozataival találkozhatunk, melyek közül a legsúlyosabbnak azt tekintik, amikor valaki nem adja meg a tiszteletet egy brāhmaṇának vagy egy vaiṣṇavának. A versből kiderül, hogy az ember még ettől a súlyos bűntől is megszabadulhat pusztán azzal, ha Viṣṇura gondol – még akkor is, ha ezt nem szeretettel, hanem dühösen teszi. Így aztán ha mindig Viṣṇura gondolnak, még azok is megszabadulhatnak minden bűnüktől, akik nem bhakták. A Kṛṣṇa-tudat a gondolkodás legmagasabb rendű formája. Az Úr Viṣṇura ebben a korban a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantra éneklésével lehet gondolnunk. A Bhāgavatam állításaiból kitűnik, hogy az a tulajdonság, hogy valaki Kṛṣṇára, Viṣṇura gondol, még akkor is megtisztítja az embert a bűneitől, ha ellenségként gondol Rá.