HU/SB 3.16.35
35. VERS
- tāv eva hy adhunā prāptau
- pārṣada-pravarau hareḥ
- diter jaṭhara-nirviṣṭaṁ
- kāśyapaṁ teja ulbaṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tau–az a két ajtónálló; eva–bizonyára; hi–megszólította; adhunā–most; prāptau–megkapva; pārṣada-pravarau–fontos társai; hareḥ–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; diteḥ–Ditinek; jaṭhara–anyaméh; nirviṣṭam–kerülve; kāśyapam–Kaśyapa Muninak; tejaḥ–mag; ulbaṇam–nagyon erős.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā folytatta: Az Istenség Személyiségének két legfőbb ajtónállója most Diti méhébe került, Kaśyapa Muni erős magjával betakarva.
MAGYARÁZAT
Ez a vers félreérthetetlenül bizonyítja, hogy az élőlény, aki eredetileg a Vaikuṇṭhalokáról jön, az anyagi elemek börtönébe kerül. Az élőlény egy apa magjában állapodik meg, amely egy anya méhébe jut, s az anya emulgeált petesejtjének segítségével egy bizonyos fajta testet fejleszt ki. Ezzel kapcsolatban ne felejtsük el, hogy Kaśyapa Muni elméje nem volt a megfelelő állapotban, amikor két fiát, Hiraṇyākṣát és Hiraṇyakaśiput nemzette. Ezért a mag, melyet kibocsátott, rendkívül erős volt, ám ezzel egy időben a düh tulajdonságával is keveredett. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy miközben az ember gyermeket nemz, elméjének nagyon józannak és odaadónak kell lennie. A védikus szentírások ennek érdekében a Garbhādhāna-saṁskārát javasolják. Ha az apa elméje nem józan, a kibocsátott mag nem lesz túl jó, s így az apa és az anya által létrehozott anyaggal borított élőlény démoni tulajdonságokkal rendelkezik majd, mint Hiraṇyākṣa és Hiraṇyakaśipu. A gyermeknemzés körülményeire nagyon kell ügyelni, hiszen ez egy komoly tudomány.