HU/SB 3.21.16
16. VERS
- prajāpates te vacasādhīśa tantyā
- lokaḥ kilāyaṁ kāma-hato ’nubaddhaḥ
- ahaṁ ca lokānugato vahāmi
- baliṁ ca śuklānimiṣāya tubhyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prajāpateḥ—aki minden élőlény ura; te—Neked; vacasā—irányítása alatt; adhīśa—ó, Uram; tantyā—egy kötéllel; lokaḥ—feltételekhez kötött lelkek; kila—valóban; ayam—ezek; kāma-hataḥ—kéjes vágyaktól legyőzve; anubaddhaḥ—le vannak kötve; aham—én; ca—és; loka-anugataḥ—követve a feltételekhez kötött lelkeket; vahāmi—ajánl; balim—felajánlások; ca—és; śukla—ó, vallás megtestesülése; animiṣāya—örök időként létezve; tubhyam—Neked.
FORDÍTÁS
Ó, Uram, Te vagy minden élőlény ura és vezére! A feltételekhez kötött lelkek, mintha kötél kötné őket, a Te irányításod alatt merülnek el örökké vágyaik kielégítésében. Őket követve, ó, vallás megtestesülése, én is felajánlásokat teszek Neked, aki az örök idő vagy!
MAGYARÁZAT
A Kaṭha Upaniṣad kijelenti, hogy a Legfelsőbb Úr minden élőlény irányítója. Ő gondoskodik róluk, Ő látja el őket mindazzal, amire szükségük van, s Ő teljesíti minden vágyukat. Egyetlen élőlény sem független; mindannyian a Legfelsőbb Úr kegyétől függenek. Éppen ezért a Védák utasítása az, hogy az ember a legfelsőbb vezető, az Istenség Személyisége irányítása alatt élvezze az életet. A védikus írások — például az Īśopaniṣad — azt mondják, hogy mivel minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez tartozik, az embernek nem szabad más tulajdonát bitorolnia, hanem a neki járó részt szabad csupán élveznie. A legjobb, ha minden élőlény a Legfelsőbb Úr vezetését elfogadva élvezi az anyagi vagy a lelki életet.
Felmerülhet itt egy kérdés: Kardama Muni fejlett szinten állt a lelki életben; miért nem felszabadulást kért hát az Úrtól? Miért az anyagi életet akarta élvezni annak ellenére, hogy személyesen látta és érzékelte a Legfelsőbb Urat? A válasz az, hogy nem mindenki alkalmas arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötelékektől, ezért mindenkinek az a kötelessége, hogy jelenlegi helyzetében élvezze az életet, ám ennek az Úr, vagyis a Védák irányítása alatt kell történnie. A Védákat közvetlenül az Úr szavainak tekintik. Az Úr lehetőséget ad arra, hogy úgy élvezzük az anyagi életet, ahogy akarjuk, ugyanakkor azt is tudtunkra adja, melyek azok a módszerek és folyamatok, amelyek hűen követik a Védákat, s amelyek által az ember fokozatosan felemelkedhet arra a szintre, ahol megszabadul az anyagi kötelékektől. A feltételekhez kötött lelkeket, akik azért jöttek az anyagi világba, hogy beteljesülhessen vágyuk, s uralkodhassanak az anyagi természet felett, a természet törvényei kötik meg. A legjobb, ha betartjuk a Védák szabályait; ez segíteni fog abban, hogy fokozatosan felemelkedjünk, s elérjük a felszabadulást.
Kardama Muni az Urat śuklának szólítja, ami azt jelenti, hogy „a vallás vezetője”. Aki jámbor, annak követnie kell a vallás szabályait, mert ezeket a szabályokat Maga az Úr írta elő. Senki sem hozhat létre vagy találhat ki egy vallást, mert „vallás” az Úr parancsait, törvényeit jelenti. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, a vallás azt jelenti, hogy az ember meghódol Neki. Ezért mindenkinek követnie kell a védikus szabályokat, s meg kell hódolnia a Legfelsőbb Úr előtt, mert ez a tökéletesség végső célja az emberi életben. Éljen az ember jámbor életet, kövesse a vallásos szabályokat, házasodjon meg, és éljen békésen, hogy a lelki megvalósítás legmagasabb szintjére emelkedhessen.