HU/SB 3.21.22


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


22. VERS

ṛṣir uvāca
ity avyalīkaṁ praṇuto ’bja-nābhas
tam ābabhāṣe vacasāmṛtena
suparṇa-pakṣopari rocamānaḥ
prema-smitodvīkṣaṇa-vibhramad-bhrūḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ṛṣiḥ uvāca—a nagy bölcs, Maitreya így szólt; iti—így; avyalīkam—őszintén; praṇutaḥ—dicsőítve; abja-nābhaḥ—az Úr Viṣṇu; tam—Kardama Muninak; ābabhāṣe—válaszolt; vacasā—szavakkal; amṛtena—olyan édes, mint a nektár; suparṇa—Garuḍának; pakṣa—a vállak; upari—rajta; rocamānaḥ—ragyogó; prema—a szeretetnek; smita—egy mosollyal; udvīkṣaṇa—pillantva; vibhramat—kegyesen mozdítva; bhrūḥ—szemöldökök.


FORDÍTÁS

Maitreya folytatta: Az őszinte, Őt magasztaló szavakra az Úr Viṣṇu, aki gyönyörűen ragyogott Garuḍa vállán, nektárian édes szavakkal válaszolt. Ahogy szeretetteljes mosollyal a bölcsre pillantott, szemöldöke kegyesen táncolt.


MAGYARÁZAT

Ebben a versben a vacasāmṛtena szónak jelentősége van. Ha az Úr beszél, akkor nem az anyagi, hanem a transzcendentális világból beszél. Mivel transzcendentális, beszéde szintén transzcendentális, ahogyan cselekedete is; minden, ami kapcsolatban áll Vele, transzcendentális. Az amṛta szó arra utal, akit sohasem ér utol a halál. Az Úr szavai és tettei halhatatlanok, s ebből az következik, hogy nem ennek az anyagi világnak a termékei. Az anyagi és a lelki világbeli hang teljesen különbözik egymástól. A lelki világban a hang nektári és örök, míg az anyagi világban unalmas, s mindig véget ér. A szent név    —    Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare    —    hangja örökké fokozza a lelkesedését annak, aki énekli. Aki monoton anyagi szavakat ismételget, belefárad, ellenben aki a Hare Kṛṣṇát énekli a nap huszonnégy órájában, sohasem érez kimerültséget, sőt egyre lelkesebben énekel tovább. Válaszával kapcsolatban, melyet az Úr a bölcs Kardamának adott, a vers megemlíti a vacasāmṛtena szót, mert az Úr a transzcendentális világból beszélt. Transzcendentális szavakkal válaszolt, s amikor beszélt, szemöldöke nagy szeretettel táncolt. Amikor egy bhakta az Úr dicsőségét magasztalja, az Úr nagyon elégedett, és fenntartás nélkül transzcendentális áldását adja neki, mert mindig indokolatlanul kegyes bhaktájához.