HU/SB 3.22.14
14. VERS
- ahaṁ tvāśṛṇavaṁ vidvan
- vivāhārthaṁ samudyatam
- atas tvam upakurvāṇaḥ
- prattāṁ pratigṛhāṇa me
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aham—én; tvā—te; aśṛṇavam—hallotta; vidvan—ó, bölcs ember; vivāha-artham—a házasság kedvéért; samudyatam—felkészült; ataḥ—mivel; tvam—te; upakurvāṇaḥ—nem fogadtál örök cölibátust; prattām—felkínált; pratigṛhāṇa—kérlek, fogadd el; me—tőlem.
FORDÍTÁS
Svāyambhuva Manu így folytatta: Ó, bölcs ember! Hallottam, hogy házasodni készülsz. Kérlek, fogadd el leányom kezét, amit felkínálok neked, hiszen nem fogadtál örökre cölibátust!
MAGYARÁZAT
A brahmacarya alapelve a cölibátus. Kétféle brahmacārī van. Az egyiket naiṣṭhika-brahmacārīnak hívják, ami azt jelenti, hogy egész életére cölibátust fogad, míg a másik az upakurvāṇa-brahmacārī, aki csak egy bizonyos kor eléréséig tesz nőtlenségi fogadalmat. Megfogadhatja, hogy huszonöt éves koráig marad nőtlen, s akkor a lelki tanítómester engedélyével megházasodhat. A brahmacarya a tanulóélet, az élet kezdete a lelki rendekben, s alapelve a cölibátus. Csak a családos ember engedheti meg magának az érzékkielégítést, a nemi életet, egy brahmacārī nem. Svāyambhuva Manu arra kérte Kardama Munit, hogy fogadja el leányát, hiszen nem tett naiṣṭhika-brahmacarya fogadalmat. Meg akart házasodni, s egy előkelő királyi család kiváló leányának kezét kínálták fel neki.