HU/SB 3.22.21
21. VERS
- maitreya uvāca
- sa ugra-dhanvann iyad evābabhāṣe
- āsīc ca tūṣṇīm aravinda-nābham
- dhiyopagṛhṇan smita-śobhitena
- mukhena ceto lulubhe devahūtyāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ—a nagy bölcs, Maitreya; uvāca—mondta; saḥ—ő (Kardama); ugra-dhanvan—ó, nagy harcos, Vidura; iyat—ennyire; eva—csak; ābabhāṣe—beszélt; āsīt—vált; ca—és; tūṣṇīm—néma; aravinda-nābham—az Úr Viṣṇu (kinek köldökét egy lótusz díszíti); dhiyā—gondolattal; upagṛhṇan—hatalmába kerítve; smita-śobhitena—mosolyától megszépülve; mukhena—arcával; cetaḥ—az elme; lulubhe—elragadta; devahūtyāḥ—Devahūtinak.
FORDÍTÁS
Śrī Maitreya így szólt: Ó, nagy harcos, Vidura! A bölcs Kardama csupán ennyit mondott, majd elhallgatott, az imádandó Úr Viṣṇura gondolva, kinek köldökét egy lótusz díszíti. Ahogy szótlanul elmosolyodott, arca magával ragadta Devahūti elméjét, aki a nagy bölcsön kezdett meditálni.
MAGYARÁZAT
Kiderül ebből a versből, hogy Kardama Muni teljesen elmerült a Kṛṣṇa-tudatban, mert amint elhallgatott, nyomban az Úr Viṣṇura gondolt. Ez a Kṛṣṇa-tudat. A tiszta bhakták olyan elmélyülten gondolnak Kṛṣṇára, hogy semmi mást nem is tesznek; bár látszólag más jár a fejükben, vagy másképp cselekszenek, mégis mindig Kṛṣṇára gondolnak. Egy ilyen Kṛṣṇa-tudatú ember mosolya olyan vonzó, hogy pusztán a mosolyával számtalan csodálót, tanítványt és követőt ragad magával.