HU/SB 3.23.57
57. VERS
- sāhaṁ bhagavato nūnaṁ
- vañcitā māyayā dṛḍham
- yat tvāṁ vimuktidaṁ prāpya
- na mumukṣeya bandhanāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sā—az a személy; aham—én vagyok; bhagavataḥ—az Úrnak; nūnam—biztosan; vañcitā—becsapott; māyayā—az illuzórikus energia által; dṛḍham—szilárdan; yat—mert; tvām—te; vimukti-dam—aki felszabadulást ad; prāpya—elérve; na mumukṣeya—nem kerestem a felszabadulást; bandhanāt—az anyagi rabság alól.
FORDÍTÁS
Uram! Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének legyőzhetetlen illuzórikus energiája nagyon becsapott, mert annak ellenére, hogy elnyertem társaságodat, ami felszabadít az anyagi rabság alól, nem törekedtem e felszabadulásra.
MAGYARÁZAT
Egy okos embernek élnie kell a jó lehetőségekkel. Az első lehetőség az emberi létforma, a második pedig az, amikor valaki egy olyan kiváló családban születik meg, ahol törődnek a lelki tudománnyal. Ez nagyon ritka alkalom. A legjobb lehetőség, ha az ember egy szent társaságát élvezheti. Devahūti tisztában volt vele, hogy egy uralkodó leányának született. Kellőképpen művelt és kulturált volt, így végül Kardama Muni, a nagy, szent yogī vette feleségül. Ha azonban mégsem szabadul ki az anyagi energia rabságából, akkor bizonyára a legyőzhetetlen illuzórikus energia csapja be őt. Az illuzórikus anyagi energia valójában mindenkit becsap. Az emberek nem is tudják, mit tesznek, amikor az anyagi energiát imádják Kālī vagy Durgā istennő formájában, anyagi áldásokért. Azt kérik: „Anyám! Adj nekem nagy gazdagságot, adj jó feleséget, adj hírnevet, győzelmet!” Māyā, vagyis Durgā istennő hívei azonban nem tudják, hogy az istennő becsapja őket. Az anyagi áldás valójában nem áldás, mert amint az ember az illúzió hatása alá kerül az anyagi ajándékok miatt, egyre jobban kötelékeibe bonyolódik, s a felszabadulásra parányi esélye sem marad. Az embernek kellőképpen okosnak kell lennie, s tudnia kell, hogyan használja anyagi tulajdonát úgy, hogy az lelki megvalósítását segítse. Ezt nevezik karma-yogának vagy jñāna-yogának. Mindenünket a Legfelsőbb Személy szolgálatába kell állítanunk. A Bhagavad-gītā (BG 18.46) azt tanácsolja, hogy próbáljuk meg minden tulajdonunkkal az Istenség Legfelsőbb Személyiségét imádni: sva-karmaṇā tam abhyarcya. A Legfelsőbb Urat számtalan módon imádhatjuk, s mindenki szolgálhatja Őt legjobb képességei szerint.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszonharmadik fejezetéhez, melynek címe „Devahūti bánata”.