HU/SB 3.25.12
12. VERS
- maitreya uvāca
- iti sva-mātur niravadyam īpsitaṁ
- niśamya puṁsām apavarga-vardhanam
- dhiyābhinandyātmavatāṁ satāṁ gatir
- babhāṣa īṣat-smita-śobhitānanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maitreyaḥ uvāca—Maitreya mondta; iti—így; sva-mātuḥ—anyjának; niravadyam—szennyezetlen; īpsitam—vágy; niśamya—miután hallotta; puṁsām—embereknek; apavarga—a testi lét megszüntetése; vardhanam—növelve; dhiyā—elmében; abhinandya—megköszönve; ātma-vatām—az önmegvalósítás érdekli; satām—a transzcendentalistáknak; gatiḥ—az út; babhāṣe—elmagyarázta; īṣat—halványan; smita—mosolyog; śobhita—gyönyörű; ānanaḥ—arca.
FORDÍTÁS
Maitreya így szólt: Miután meghallgatta anyja tiszta vágyát, aki transzcendentális megvalósításra akart szert tenni, az Úr Magában megköszönte neki kérdéseit, s mosolygó arccal beszélni kezdett a transzcendentalisták útjáról, akiket érdekel az önmegvalósítás.
MAGYARÁZAT
Devahūti bevallotta, hogy az anyagi börtön rabja, s elmondta vágyát, hogy ki akar innen szabadulni. Az Úr Kapilához intézett kérdései nagyon érdekesek azok számára, akik valóban megpróbálnak megszabadulni az anyagi kötelékektől, s el akarnak jutni az emberi élet tökéletes szintjére. Ha valakit nem érdekel a lelki élet, aki nem akarja megismerni eredeti helyzetét, s emellett nem érzi kellemetlennek az anyagi létet, az elvesztegeti az emberi létforma nyújtotta lehetőséget. Aki nem törődik az élet transzcendentális szükségleteivel, s állati módon pusztán az alvással, az evéssel, a védekezéssel és a párzással foglalkozik, az elvesztegeti az életét. Az Úr Kapila nagyon elégedett volt anyja kérdéseivel, mert a rájuk adott válaszok felkeltik a vágyat az emberben arra, hogy kiszabaduljon az anyagi, feltételekhez kötött létből. Az ilyen kérdéseket apavarga-vardhanamnak nevezik. Azokat a személyeket, akik valóban érdeklődnek a lelki tudás iránt, satnak vagy bhaktáknak hívják. Satāṁ prasaṅgāt. Sat azt jelenti, „ami örökké létezik”, asat pedig azt, „ami nem örök”. Ha valaki nem áll a lelki szinten, akkor ő nem sat, hanem asat. Aki asat, az olyan síkon áll, ami meg fog szűnni, ellenben bárki, aki elérte a lelki szintet, örökké létezik. Szellemi lélekként mindenki örökké létezik, ám az asat az anyagi világban keresett menedéket, s ezért mindig aggodalmak gyötrik. Asad-grāhān, a szellemi lélek természetellenes helyzete, akinek az a hamis elképzelése van, hogy örömét leli az anyagban, az oka annak, hogy a lélek asat. Valójában a szellemi lélek nem asat. Amint az ember tisztán látja ezt a tényt, s elkezdi a Kṛṣṇa-tudat folyamatát, sattá válik. A satāṁ gatiḥ, az örökkévalóság útja, nagyon érdekli azokat, akik a felszabadulást keresik. Az Úr Kapila erről az útról kezdett beszélni.