HU/SB 3.25.17
17. VERS
- tadā puruṣa ātmānaṁ
- kevalaṁ prakṛteḥ param
- nirantaraṁ svayaṁ-jyotir
- aṇimānam akhaṇḍitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tadā—akkor; puruṣaḥ—az egyéni lélek; ātmānam—magát; kevalam—tiszta; prakṛteḥ param—transzcendentális az anyagi léttel szemben; nirantaram—nem különböző; svayam-jyotiḥ—önragyogó; aṇimānam—parányi; akhaṇḍitam—nem töredék.
FORDÍTÁS
Akkor a lélek felismeri, hogy transzcendentális az anyagi léthez képest, hogy mindig ragyogó, és sohasem töredék, noha mérete rendkívül parányi.
MAGYARÁZAT
A tiszta tudat, vagy a Kṛṣṇa-tudat szintjén, az ember magát egy parányi részként látja, amely nem különbözik a Legfelsőbb Úrtól. Ahogy az a Bhagavad-gītāban áll, a jīva, vagyis az egyéni lélek a Legfelsőbb Úr örök, szerves része. Ahogy a nap sugarai a nap ragyogó egészének parányi részecskéi, úgy az élőlény a Legfelsőbb Szellem parányi része. Az egyéni lélek és a Legfelsőbb Úr nem úgy válnak külön, mint ahogyan az egy anyagi differenciálódás során történik. Az egyéni lélek kezdettől fogva csupán egy rész. Nem szabad azt gondolnunk, hogy mivel az egyéni lélek egy rész, a teljes szellemnek csak töredéke. A māyāvāda filozófia azt hirdeti, hogy létezik az egész szellem, de annak részecskéje, amit jīvának neveznek, az illúzió rabságába került. Ez a filozófia azonban elfogadhatatlan, mert a lelket nem lehet úgy részekre felosztani, mint az anyagot. A rész, a jīva, örökké rész marad. Mindaddig, amíg a Legfelsőbb Lélek létezik, szerves része is létezik. Amíg a nap létezik, a nap sugarainak molekulái is léteznek.
A védikus irodalom szerint a jīva részecske mérete egy hajszál keresztmetszetének egy tízezrede, tehát rendkívül parányi. A Legfelsőbb Lélek végtelen, míg az élőlény, vagyis az egyéni lélek parányi, noha minőség tekintetében nem különbözik a Legfelsőbb Lélektől. Ebben a versben két szót különösen meg kell jegyeznünk. Az egyik a nirantaram, melynek jelentése „nem különböző” vagy „azonos minőségű”. Az egyéni lelket a vers aṇimānamnak is nevezi, ami annyit jelent, hogy „parányi”. A Legfelsőbb Lélek mindent átható, míg a parányi lélek az egyéni lélek. Az akhaṇḍitam szó nem pontosan azt jelenti, hogy „töredék”, hanem, hogy „eredeti helyzeténél fogva örökké parányi”. Senki sem tudja elválasztani a napfény molekuláris részeit a naptól, ugyanakkor azonban a napfény molekulája nem olyan kiterjedt, mint maga a nap. Éppen így az élőlény eredeti helyzeténél fogva minőségileg szintén azonos a Legfelsőbb Lélekkel, ám rendkívül parányi.