HU/SB 3.25.21
21. VERS
- titikṣavaḥ kāruṇikāḥ
- suhṛdaḥ sarva-dehinām
- ajāta-śatravaḥ śāntāḥ
- sādhavaḥ sādhu-bhūṣaṇāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
titikṣavaḥ—türelmes; kāruṇikāḥ—kegyes; suhṛdaḥ—barátságos; sarva-dehinām—minden élőlényhez; ajāta-śatravaḥ—senkivel sem ellenséges; śāntāḥ—békés; sādhavaḥ—tiszteletben tartja a szentírásokat; sādhu-bhūṣaṇāḥ—fenséges tulajdonságok jellemzik.
FORDÍTÁS
Egy sādhura az jellemző, hogy türelmes, kegyes és barátságos minden élőlénnyel szemben. Nincsenek ellenségei, békés, engedelmeskedik a szentírásoknak, s minden tulajdonsága fenséges.
MAGYARÁZAT
Ahogy azt korábban elmondtuk, a sādhu az Úr bhaktája, ezért egyedül az érdekli, hogy felvilágosítsa az embereket az Úr odaadó szolgálatáról. Ez az ő kegye. Tudja, hogy az Úr odaadó szolgálata nélkül az emberi élet kárba vész. Egy bhakta szerte az országban vándorol, háztól házig jár, s prédikál: „Légy Kṛṣṇa-tudatú! Légy az Úr Kṛṣṇa bhaktája! Ne tékozold el az életed pusztán állati ösztöneid kielégítésével! Az emberi élet célja az önmegvalósítás, a Kṛṣṇa-tudat.” Így prédikál egy sādhu. Nem elégszik meg saját felszabadulásával, mindig másokra gondol, s végtelenül könyörületes valamennyi elesett lélekhez. Egyik tulajdonsága tehát, hogy kāruṇika, nagyon kegyes a bűnös lelkekhez. Miközben prédikál, megannyi ellenséggel kell találkoznia, ezért a sādhunak, az Úr bhaktájának nagyon türelmesnek kell lennie. Megeshet, hogy valaki durván bánik vele, hiszen a feltételekhez kötött lelkek nem állnak készen arra, hogy az odaadó szolgálat transzcendentális tudását elfogadják. Nem szeretik; ez az a betegség, amiben szenvednek. A sādhura hárul az a hálátlan feladat, hogy megértesse velük az odaadó szolgálat fontosságát. Néha a bhaktákat erőszakos támadás is éri. Az Úr Jézus Krisztust keresztre feszítették, Haridāsa Ṭhākurát huszonkét piactéren botozták meg, az Úr Caitanya fő társát, Nityānandát pedig Jagāi és Mādhāi támadta meg durván, ők azonban türelmesek voltak, mert missziójuk az volt, hogy felszabadítsák a bűnös lelkeket. A sādhu egyik tulajdonsága az, hogy nagyon türelmes, és minden bűnös lélekhez kegyes. Kegyes, mert minden élőlény jóakarója. Nemcsak az emberi társadalomnak akar jót, de az állatoknak is. A versben az áll: sarva-dehinām, s ez minden olyan élőlényre vonatkozik, aki anyagi testet kapott. Nemcsak az emberi lény rendelkezik anyagi testtel, hanem más élőlények is, például a macskák és a kutyák. Az Úr bhaktája mindenkihez kegyes — a macskákhoz, a kutyákhoz, a fákhoz stb. Minden élőlénnyel úgy bánik, hogy azok végül felszabadulhassanak az anyagi kötelékek alól. Śivānanda Sena, az Úr Caitanya egyik tanítványa egy kutyát szabadított fel azzal, hogy transzcendentálisan bánt vele. Számtalan eset van, amikor egy kutya amiatt, hogy egy sādhu társául szegődött, elnyerte a felszabadulást, mert a sādhu a legmagasabb szintű jótékony tevékenységet végzi, minden élőlény javát szolgálva. Mégis, noha egy sādhu senkivel sem ellenséges, a világ olyan hálátlan, hogy még egy sādhunak is számos ellensége akad.
Mi a különbség egy ellenség és egy barát között? Másképp viselkednek. Egy sādhu minden feltételekhez kötött lélekkel úgy bánik, hogy azok végül megszabaduljanak anyagi kötelékeiktől. Ezért aztán senki sem lehet barátságosabb egy sādhunál, aki könnyít a feltételekhez kötött lelkek helyzetén. Egy sādhu nyugodt, csöndesen és békésen követi az írások szabályait. A sādhu olyan embert jelent, aki követi a szentírások elveit, ugyanakkor az Úr bhaktája. Aki valóban tartja magát a szentírások elveihez, az kétségtelenül Isten bhaktája, hiszen valamennyi śāstra azt tanítja, hogy engedelmeskedjünk az Istenség Személyisége utasításainak. A sādhu ezért a szentírások parancsainak követőjét és az Úr bhaktáját jelenti. Ezek a tulajdonságok jellemzik a bhaktát. Egy bhaktában a félistenek összes jó tulajdonsága kifejlődik, ellenben egy abhakta bármilyen képzett is a tudomány terén, valójában nem rendelkezik a transzcendentális megvalósításhoz szükséges jó tulajdonságokkal.