HU/SB 3.25.27
27. VERS
- asevayāyaṁ prakṛter guṇānāṁ
- jñānena vairāgya-vijṛmbhitena
- yogena mayy arpitayā ca bhaktyā
- māṁ pratyag-ātmānam ihāvarundhe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asevayā—azáltal, hogy nem végzi a szolgálatát; ayam—ez a személy; prakṛteḥ guṇānām—az anyagi természet kötőerőinek; jñānena—tudás által; vairāgya—lemondással; vijṛmbhitena—kifejlesztette; yogena—a yoga gyakorlása által; mayi—Nekem; arpitayā—rögzített; ca—és; bhaktyā—odaadással; mām—Nekem; pratyak-ātmānam—az Abszolút Igazság; iha—ebben az életben; avarundhe—eléri.
FORDÍTÁS
Így azzal, hogy nem az anyagi természet kötőerőit szolgálja, hanem Kṛṣṇa-tudatát fejleszti, a tudást a lemondásban, s azáltal, hogy gyakorolja a yogát, melyben az elme mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségének odaadó szolgálatában merül el, az ember még ebben az életében elnyeri társaságomat, mert Én vagyok a Legfelsőbb Személyiség, az Abszolút Igazság.
MAGYARÁZAT
Ha valaki az Úr odaadó szolgálatát végzi a bhakti-yoga kilenc formájában, ahogy a hiteles szentírások kinyilatkoztatták, mint például a hallás (śravaṇam), az éneklés (kīrtanam), emlékezés, imádat felajánlása, imádkozás és a személyes szolgálat felajánlása — akárcsak az egyiket vagy közülük kettőt, hármat vagy épp mindegyiket —, akkor természetes, hogy nincs lehetősége az anyagi természet három kötőerejét szolgálni. Ha valakinek nincs megfelelő elfoglaltsága a lelki szolgálatban, nem tud megszabadulni az anyagi szolgálathoz való ragaszkodástól. Akik nem bhakták, ezért az úgynevezett emberbaráti vagy filantróp tevékenységek iránt érdeklődnek, amilyen például a kórház vagy jótékonysági intézmény alapítása stb. Ezek kétségtelenül jó tettek abban az értelemben, hogy mind jámbor cselekedetek, s eredményük az, hogy végrehajtójuk lehetőséget kap az érzékkielégítésre vagy ebben, vagy a következő életében. Az odaadó szolgálat azonban túl van az érzékkielégítés határain. Teljes mértékben lelki tevékenység. Ha az ember az odaadó szolgálat lelki cselekedeteit végzi, természetszerűen nincs lehetősége arra, hogy az érzékkielégítés tetteibe merüljön. A Kṛṣṇa-tudatú cselekedeteket nem vakon kell végezni, hanem a tudás és lemondás tökéletes megértésével. Ez a fajta yoga-folyamat, amelyben az ember az elméjét odaadással mindig az Istenség Legfelsőbb Személyiségére rögzíti, még ebben az életben felszabadulást eredményez. Aki ilyen tetteket hajt végre, az kapcsolatba kerül az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Az Úr Caitanya ezért jóváhagyta azt a folyamatot, hogy az Úr kedvteléseiről az önmegvalósított bhaktáktól kell hallanunk. Nem számít, hogy a hallgatóság a világnak milyen rétegéhez tartozik. Ha valaki szerényen és alázatosan hallgatja, amint egy önmegvalósított lélek az Úr tetteiről beszél, képes lesz arra, hogy meghódítsa az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akit egyetlen más módszerrel sem lehet legyőzni. A hallás, azaz a bhakták társasága a legfontosabb ahhoz, hogy eljussunk az önmegvalósításig.