HU/SB 3.26.28
28. VERS
- yad vidur hy aniruddhākhyaṁ
- hṛṣīkāṇām adhīśvaram
- śāradendīvara-śyāmaṁ
- saṁrādhyaṁ yogibhiḥ śanaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—az az elme, amely; viduḥ—ismert; hi—valójában; aniruddha-ākhyam—Aniruddha néven; hṛṣīkāṇām—az érzékeknek; adhīśvaram—legfelsőbb uralkodó; śārada—őszi; indīvara—mint egy kék lótusz; śyāmam—kékes; saṁrādhyam—akit találnak; yogibhiḥ—a yogīk által; śanaiḥ—fokozatosan.
FORDÍTÁS
Az élőlény elméjét Aniruddha néven ismerik, aki nem más, mint az érzékek legfelsőbb ura. Kékesfekete teste az őszi lótuszvirághoz hasonlít. Ő az, akire a yogīk fokozatosan rátalálnak.
MAGYARÁZAT
A yoga folyamata magában foglalja az elme szabályozását, az elme Ura pedig Aniruddha. Az írások kijelentik, hogy Aniruddhának négy karja van, melyekben Sudarśana cakrát, kagylókürtöt, buzogányt és lótuszvirágot tart. Huszonnégy Viṣṇu-forma van, s mindegyiket másként nevezik. A huszonnégy közül Saṅkarṣaṇáról, Aniruddháról, Pradyumnáról és Vāsudeváról nagyon szépen ír a Caitanya-caritāmṛta, s elmondja, hogy Aniruddhát a yogīk imádják. Az ürességen való meditáció az elméjükben spekulálók termékeny agyának modern kori találmánya. A yoga-meditáció folyamatának a valóságban Aniruddha formájára kell irányulnia, ahogyan azt a vers elmondja. Aniruddhán meditálva az ember megszabadulhat a háborgatástól, amelyet az örökös elfogadás és elutasítás jelent. Ha valaki az elméjét Aniruddhára rögzíti, fokozatosan megvalósítja Istent, s megközelíti a Kṛṣṇa-tudat tiszta állapotát, ami a yoga végső célja.