HU/SB 3.26.8
8. VERS
- kārya-kāraṇa-kartṛtve
- kāraṇaṁ prakṛtiṁ viduḥ
- bhoktṛtve sukha-duḥkhānāṁ
- puruṣaṁ prakṛteḥ param
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kārya—a test; kāraṇa—az érzékek; kartṛtve—a félistenekre vonatkozó; kāraṇam—az ok; prakṛtim—az anyagi természet; viduḥ—a bölcsek megértik; bhoktṛtve—az érzékelésre vonatkozó; sukha—a boldogságnak; duḥkhānām—és a szenvedésnek; puruṣam—a szellemi lélek; prakṛteḥ—az anyagi természetnek; param—transzcendentális.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött lélek anyagi testének, érzékeinek, valamint az érzékek uralkodó istenségeinek, a félisteneknek, az anyagi természet az oka. A bölcsek megértik ezt. A természetéből eredően transzcendentális lélek boldogság- és szenvedésérzetét maga a szellemi lélek okozza.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban az áll, hogy amikor az Úr alászáll ebbe az anyagi világba, személyesen jön el saját energiája, ātma-māyā által. Semmilyen felsőbbrendű energia nem kényszeríti Őt. Saját akaratából jön, és ezt kedvtelésének, līlājának nevezhetjük. Ez a vers azonban érthetően kijelenti, hogy a feltételekhez kötött lelket az anyagi természet három kötőereje kényszeríti arra, hogy elfogadjon egy bizonyos fajta testet és bizonyos fajta érzékeket. Ezekre a testekre nem saját választása alapján tesz szert. A feltételekhez kötött léleknek tehát nincs szabad választása; karmája alapján kell felöltenie egy adott testet. Ha azonban vannak olyan testi reakciók, amelyeket boldogságként és boldogtalanságként érzékelünk, tudnunk kell, hogy azokat maga a szellemi lélek idézi elő. Ha a szellemi lélek akarja, megváltoztathatja kettősségekkel teli, feltételekhez kötött életét, ha Kṛṣṇa szolgálatát választja. Az élőlény az oka saját szenvedésének, de örök boldogságának oka is ő lehet. Amennyiben a Kṛṣṇa-tudatot szeretné gyakorolni, akkor a belső energia, az Úr lelki energiája egy arra alkalmas testet kínál fel neki, ha pedig érzékeinek akar elégedettséget nyújtani, akkor anyagi testet kap. Így szabadon választhat a lelki és az anyagi test között, de ha egyszer elfogadta azt a testet, akkor szenvednie kell a következményektől, vagy élveznie kell azokat. A māyāvādī filozófusok azt hangoztatják, hogy az élőlény a kedvteléseit élvezi azáltal, hogy elfogad egy disznótestet. Ez az elmélet azonban elfogadhatatlan, mert a „kedvtelés” szó magában foglalja az élvezet önkéntes elfogadását. Ez az értelmezés éppen ezért rendkívül félrevezető. Ha valaki arra kényszerül, hogy szenvedjen, az nem kedvtelés. Az Úr kedvtelései és a feltételekhez kötött élőlény által elfogadott karmikus visszahatások nem ugyanazt a szintet képviselik.