HU/SB 3.27.3
3. VERS
- tena saṁsāra-padavīm
- avaśo ’bhyety anirvṛtaḥ
- prāsaṅgikaiḥ karma-doṣaiḥ
- sad-asan-miśra-yoniṣu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tena—ezáltal; saṁsāra—az ismétlődő születésnek és halálnak; padavīm—az ösvény; avaśaḥ—tehetetlenül; abhyeti—keresztülmegy; anirvṛtaḥ—elégedetlen; prāsaṅgikaiḥ—az anyagi természettel való kapcsolat eredményeképpen; karma-doṣaiḥ—helytelen cselekedetek által; sat—jó; asat—rossz; miśra—kevert; yoniṣu—különféle fajokban.
FORDÍTÁS
A feltételekhez kötött lélek ezért különféle alacsonyabb és magasabb rendű fajokba vándorol annak köszönhetően, hogy kapcsolatban áll az anyagi természet kötőerőivel. Ha nem szabadul meg az anyagi cselekedetektől, helytelen tettei miatt el kell fogadnia ezt a helyzetet.
MAGYARÁZAT
A karma-doṣaiḥ szó itt azt jelenti: „helytelen tettek által”. Ez az anyagi világban végzett minden cselekedetre érvényes, legyen az jó vagy rossz – az anyaggal való kapcsolatnak köszönhetően minden cselekedet szennyes és bűnös. Az ostoba, feltételekhez kötött lélek gondolhatja azt, hogy jót tesz, ha kórházak építésére adományoz az anyagi haszon reményében, vagy oktatási intézményt nyit a világi művelődés érdekében, de nem tudja, hogy minden ilyen tevékenység bűnös, mert nem szabadítja meg őt attól a folyamattól, amely arra kényszeríti, hogy egyik testből a másikba vándoroljon. A vers egyértelműen kijelenti: sad-asan-miśra-yoniṣu. Ez azt jelenti, hogy az anyagi világban végzett úgynevezett „jámbor” cselekedeteknek köszönhetően az ember megszülethet egy előkelő családban vagy a felsőbb bolygókon a félistenek között. Ez a fajta tevékenység azonban szintén tökéletlen, mert nem eredményez felszabadulást. Hogy az ember egy jó helyen vagy egy előkelő családban születik meg, nem jelenti azt, hogy el fogja kerülni az anyagi szenvedéseket, a születés, a halál, az öregkor és a betegség fájdalmait. Egy feltételekhez kötött lélek az anyagi természet bűvöletében nem képes megérteni, hogy minden cselekedet, amit az érzékkielégítés érdekében tesz, tökéletlen, s hogy egyedül az Úr odaadó szolgálatában végzett tettek szabadíthatják meg a helytelen cselekedetek visszahatásaitól. Mivel nem vet véget helytelen cselekedeteinek, különféle testeket kell elfogadnia, néha magasabb, néha alacsonyabb rendűeket. Ezt nevezik saṁsāra-padavīmnak, az anyagi világnak, ahonnan nincs szabadulás. Aki anyagi felszabadulásra vágyik, annak cselekedeteit odaadó szolgálattá kell átalakítania. Nincs más lehetőség.