HU/SB 3.28.18
18. VERS
- kīrtanya-tīrtha-yaśasaṁ
- puṇya-śloka-yaśaskaram
- dhyāyed devaṁ samagrāṅgaṁ
- yāvan na cyavate manaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kīrtanya—méltó arra, hogy megénekeljék; tīrtha-yaśasam—az Úr dicsősége; puṇya-śloka—a bhaktáknak; yaśaḥ-karam—emelni a dicsőséget; dhyāyet—az ember meditáljon; devam—az Úron; samagra-aṅgam—minden testrész; yāvat—amennyire; na—nem; cyavate—eltér; manaḥ—az elme.
FORDÍTÁS
Az Úr dicsőségéről mindig érdemes énekelni, hiszen az Ő dicsősége emeli a bhakták hírnevét. Az embernek az Istenség Legfelsőbb Személyiségén és bhaktáin kell meditálnia. Addig kell az Úr örök formáján meditálnia, amíg elméje megingathatatlanná nem válik.
MAGYARÁZAT
Az embernek állandóan az Istenség Legfelsőbb Személyiségére kell irányítania az elméjét. Amikor valaki mindig az Úr számtalan formájának egyikére — Kṛṣṇára, Viṣṇura, Rāmára, Nārāyaṇára és másokra — gondol, elérte a yoga tökéletességét. Ezt megerősíti a Brahma-saṁhitā is: akiben tiszta szeretet ébredt az Úr iránt, s akinek szemét a transzcendentális, szeretetteljes kapcsolat írja borítja, az mindig látja szívében az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. A bhakta az Urat leginkább csodálatos, feketés árnyalatú Śyāmasundara formájában látja. Ez a yoga tökéletessége. Ezt a yoga-gyakorlatot addig kell folytatnia, amíg el nem éri, hogy elméje egy pillanatra sem inog meg. Oṁ tad viṣṇoḥ paramaṁ padaṁ sadā paśyanti sūrayaḥ: Viṣṇu formája a legfelsőbb személyiség, akit a bölcsek és a szentek mindig szemük előtt látnak.
Ugyanezt a célt szolgálja, amikor a bhakta az Úr templomi formáját imádja. Nincs különbség a templomi odaadó szolgálat és az Úr formáján való meditálás között, mert az Úr formája ugyanaz marad, akár az elmében jelenik meg, akár látható elemekben. Az Úrnak nyolc formája van, amelyet a bhaktáknak ajánlatos szemlélniük. Lehet homokból, agyagból, fából vagy kőből, meditálhatunk rajta az elmében, készülhet drágakövekből, fémből, vagy lehet festett, de mindegyik forma azonos értékű. Szó nincs arról, hogy aki elméjében az Úr formáján meditál, az másképpen látja, mint aki a templomban imádja Őt. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége abszolút, ezért nincs különbség a kettő között. Az imperszonalisták, akik nem akarnak tudomást venni az Úr örök formájáról, valamiféle kerek alakot képzelnek el. Ők az oṁkārát kedvelik, amelynek szintén van formája. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az oṁkāra az Úr írásos formája. Ehhez hasonlóan az Úr formája lehet egy szobor, s megjelenhet egy festményen is.
A vers másik fontos kifejezése a puṇya-śloka-yaśaskaram. A bhaktát puṇya-ślokának nevezik. Ahogy az ember megtisztul az Úr szent nevének éneklésétől, ugyanúgy megtisztulhat egy szent bhakta nevét énekelve is. Az Úr tiszta bhaktája és az Úr nem különböznek egymástól. Néha énekelhetjük egy szent bhakta nevét is. Ez egy nagyon áldásos folyamat. Az Úr Caitanya egyszer a gopīk szent nevét énekelte, mikor diákjai kritizálták Őt: „Miért a gopīk nevét énekled? Miért nem Kṛṣṇáét?” Szavaik bántották az Úr Caitanyát, s ezért vita támadt közöttük. Az Úr meg akarta leckéztetni őket, amiért tanítani akarták Őt a szent név éneklésének transzcendentális folyamatáról.
Az Úrban az a csodálatos, hogy a bhakták, akik kapcsolatban állnak cselekedeteivel, szintén dicsőségesek. Arjuna, Prahlāda, Janaka Mahārāja, Bali Mahārāja és sok más bhakta még csak nem is tartoztak a lemondott életrendbe, hanem családosok voltak. Néhányan, például Prahlāda Mahārāja és Bali Mahārāja démonok családjában születtek. Prahlāda Mahārāja apja démon volt, Bali Mahārāja pedig Prahlāda Mahārāja unokája volt, mégis híressé váltak, mert kapcsolatban álltak az Úrral. Aki örökké kapcsolatban áll az Úrral, azt az Úrral együtt dicsőítik. A végkövetkeztetés az, hogy egy tökéletes yogīnak mindig az Úr formáját kell néznie, s mindaddig, amíg az elméje nem szilárdul meg e helyzetben, folytatnia kell a yoga gyakorlását.