HU/SB 3.28.43
43. VERS
- sva-yoniṣu yathā jyotir
- ekaṁ nānā pratīyate
- yonīnāṁ guṇa-vaiṣamyāt
- tathātmā prakṛtau sthitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sva-yoniṣu—a fa formáiban; yathā—mint; jyotiḥ—tűz; ekaḥm—egy; nānā—különbözően; pratīyate—megnyilvánul; yonīnām—különféle méheknek; guṇa-vaiṣamyāt—a kötőerők okozta különféle állapotokból; tathā—így; ātmā—a szellemi lélek; prakṛtau—az anyagi természetben; sthitaḥ—van.
FORDÍTÁS
Ahogy a tűz nyilvánul meg a fa különféle formáiban, úgy jelenik meg a tiszta szellemi lélek különféle testekben az anyagi természet kötőerőinek különféle feltételei között.
MAGYARÁZAT
Meg kell értenünk, hogy a test egy megjelölés. A prakṛti az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatása, s e kötőerők szerint valakinek lehet kis teste, valaki másnak pedig nagy. Egy nagy hasáb fában a tűz nagyon nagynak tűnik, míg egy szál rőzsében kicsinek. Valójában a tűz minősége mindkét esetben ugyanaz, de az anyagi természet úgy nyilvánul meg, hogy a tüzelőnek megfelelően a tűz nagyobbnak vagy kisebbnek tűnik. Ehhez hasonlóan bár a lélek a kozmikus testben ugyanolyan minőségű, mégis különbözik attól a lélektől, aki a kisebb testben van.
A parányi lélekrészecskék éppen olyanok, mint a nagyobb lélek szikrái. A legnagyobb lélek a Felsőlélek, de a Felsőlélek nagyságát tekintve különbözik a parányi lélektől. A Felsőlelket a védikus írások úgy jellemzik, hogy Ő az, aki a parányi lelkeket minden szükségessel ellátja (nityo nityānām). Aki megértette ezt a különbséget a Felsőlélek és az egyéni lélek között, az nem panaszkodik, s békésen él. Amikor a parányi lélek azt gondolja, hogy nagyságát tekintve éppen akkora, mint a nagyobb lélek, akkor māyā hatása alatt áll, hiszen nem ez az eredeti helyzete. Senki sem tud a nagyobb lélekké válni puszta elmebeli spekulációval.
A Varāha Purāṇa a különféle lelkek parányiságáról illetve nagyságáról svāṁśa-vibhinnāṁśaként ír. A svāṁśa lélek az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a vibhinnāṁśa lelkek, vagyis a parányi részek pedig örökké parányi részek, ahogy azt a Bhagavad-gītā (BG 15.7) is megerősíti (mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ). A parányi élőlények örökké szerves részek, és ezért mennyiségileg nem lehetnek olyanok, mint a Felsőlélek.