HU/SB 3.29.16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

mad-dhiṣṇya-darśana-sparśa-
pūjā-stuty-abhivandanaiḥ
bhūteṣu mad-bhāvanayā
sattvenāsaṅgamena ca


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mat—Enyém; dhiṣṇya—szobor; darśana—látva; sparśa—megérintve; pūjā—imádva; stuti—imádkozva hozzá; abhivandanaiḥ—a hódolat felajánlásával; bhūteṣu—minden élőlényben; mat—Rólam; bhāvanayā—gondolattal; sattvena—a jóság kötőereje által; asaṅgamena—elkülönüléssel; ca—és.


FORDÍTÁS

A bhakta látogassa rendszeresen szobraimat a templomban, érintse meg lótuszlábam, ajánlja fel az imádathoz szükséges kellékeket, s mondjon imákat. Lásson a lemondás szellemében, a jóság kötőerejének hatása alatt, s lásson minden élőlényt lelkinek.


MAGYARÁZAT

A templomi imádat a bhakta kötelességei közé tartozik. Leginkább a kezdők számára javasolják, de a fejlett bhaktáknak sem szabad távol maradniuk a templomi imádattól. Egy kezdő és egy fejlett bhakta eltérő módon értékeli az Úr jelenlétét a templomban. Egy kezdő bhakta úgy tekint az arcā-vigrahára (az Úr szobrára), hogy az különbözik az eredeti Istenség Személyiségétől, s a Legfelsőbb Urat képviselő mūrti-formának tartja. Egy fejlett bhakta azonban a templomi mūrtit az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fogadja el, s nem lát különbséget az Úr eredeti formája és a szobor, az Úr templomban lévő arcā formája között. Ilyen látásmóddal rendelkezik az a bhakta, akinek odaadó szolgálata a bhāva, vagyis az Isten iránti szeretet legfelső szintjén áll, míg egy kezdő bhakta templomi imádata csupán megszokott teendői közé tartozik.

A templomi mūrti-imádat a bhakta egyik feladata. Rendszeresen meglátogatja a szépen felékesített mūrtit, tisztelettel és hódolattal megérinti az Úr lótuszlábait, s imádata jeléül gyümölcsöket, virágokat és imákat ajánl fel Neki. Ezzel egy időben, hogy fejlődjön az odaadó szolgálatban, a bhaktának a többi élőlényt lelki szikrákként, a Legfelsőbb Úr szerves részeiként kell látnia. A bhaktának fel kell ajánlania tiszteletét minden lénynek, aki kapcsolatban áll az Úrral. Mivel eredetileg minden élőlény kapcsolatban van az Úrral, mint az Úr szerves része, a bhaktának meg kell próbálnia minden élőlényre úgy tekinteni, hogy azok a lelki lét ugyanazon síkján állnak. Ahogyan a Bhagavad-gītā kijelenti, egy bölcs paṇḍita egyenlőnek látja a művelt brāhmaṇát, a śūdrát, a disznót, a kutyát és a tehenet. Nem a testet nézi, ami csupán külső öltözék. Nem a brāhmaṇa, a tehén vagy a disznó ruháját nézi. A lélekszikrát látja, a Legfelsőbb Úr szerves részét. Ha egy bhakta nem tekint minden élőlényt a Legfelsőbb Úr szerves részének, akkor prākṛta-bhaktának, materialista bhaktának kell tekinteni, aki nem áll teljesen a lelki síkon, sőt az odaadás legalacsonyabb szintjén áll. Ennek ellenére azonban az ilyen bhakta teljes tiszteletét fejezi ki a mūrti felé.

Bár egy bhakta minden élőlényt a lelki lét síkján lát, nem akar mindenkivel barátkozni. Az, hogy a tigris a Legfelsőbb Úr szerves része, még nem jelenti azt, hogy átöleljük, mert lelki kapcsolatban áll a Legfelsőbb Úrral. Csakis azoknak a társaságát kell keresnünk, akikben kifejlődött a Kṛṣṇa-tudat.

Barátkoznunk kell azokkal, akik fejlettek a Kṛṣṇa-tudatban, s különleges tiszteletünket kell ajánlanunk nekik. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a többi élőlény is a Legfelsőbb Úr szerves része, ám mivel a tudatuk még be van fedve, s még nem fejlődött ki bennük a Kṛṣṇa-tudat, le kell mondanunk a társaságukról. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondta, hogy még annak a társaságát is el kell kerülnünk, aki vaiṣṇava ugyan, de jelleme kifogásolható, noha a vaiṣṇavának járó tiszteletet megadhatjuk neki. Mindenkit, aki elfogadja Viṣṇut, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, vaiṣṇavának tekinthetünk, ám egy vaiṣṇavának szert kell tennie a félistenek valamennyi jó tulajdonságára is.

A sattvena szó pontos jelentése Śrīdhara Svāmī szerint a dhairyeṇa, vagyis a türelem szinonimája. Az embernek nagy türelemmel kell végeznie az odaadó szolgálatot. Nem szabad abbahagynia csupán amiatt, hogy egyszer-kétszer nem járt sikerrel. Folytatnia kell. Śrī Rūpa Gosvāmī szintén alátámasztja, hogy nagyon lelkesnek kell lennünk, s türelemmel és bizalommal kell végeznünk az odaadó szolgálatot. A türelem ahhoz szükséges, hogy kialakuljon bennünk a bizalom: „Kṛṣṇa bizonyára elfogad majd engem, mert odaadó szolgálatát végzem.” A siker eléréséhez csupán végeznünk kell az odaadó szolgálatot a szabályozó elvek szerint.