HU/SB 3.29.18
18. VERS
- ādhyātmikānuśravaṇān
- nāma-saṅkīrtanāc ca me
- ārjavenārya-saṅgena
- nirahaṅkriyayā tathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ādhyātmika—lelki témák; anuśravaṇāt—hallásból; nāma-saṅkīrtanāt—a szent név énekléséből; ca—és; me—Enyém; ārjavena—egyenes viselkedéssel; ārya-saṅgena—a szentekkel társulva; nirahaṅkriyayā—hamis ego nélkül; tathā—így.
FORDÍTÁS
Egy bhakta mindig törekedjen arra, hogy lelki témákról halljon, s idejét fordítsa mindig arra, hogy az Úr szent nevét énekelje. Viselkedése legyen mindig egyenes és egyszerű, s bár nem irigy, hanem barátságos mindenkivel, mégis kerülje azok társaságát, akik lelkileg nem fejlettek.
MAGYARÁZAT
Ahhoz, hogy az ember fejlődhessen a lelki megértés útján, a hiteles forrásokból kell hallania a lelki tudományról. A lelki élet valóságát a szabályozó elvek szigorú követésével és az érzékek szabályozásával lehet megérteni. Ahhoz, hogy uralkodni tudjunk az érzékek fölött, szükség van arra, hogy mentesek legyünk az erőszaktól, hogy igazmondóak legyünk, hogy tartózkodjunk a lopástól, a szexuális élettől, s hogy csak annyi tulajdonunk legyen, amennyi feltétlenül szükséges létünk fenntartásához. Nem szabad többet ennünk a szükségesnél, és nem szabad a szükségesnél több dolgot felhalmoznunk. Nem szabad feleslegesen közönséges emberekkel beszélgetnünk és vakon követnünk a szabályokat. Úgy kell betartanunk e szabályokat, hogy az valódi fejlődést eredményezzen.
A Bhagavad-gītā tizennyolc tulajdonságot sorol fel, melyek között ott találjuk az egyszerűséget is. Az ember legyen mentes a büszkeségtől; ne követeljen fölösleges megbecsülést másoktól, s legyen mentes az erőszaktól. Amānitvam adambhitvam ahiṁsā (BG 13.8). Legyen nagyon türelmes és egyszerű, fogadja el a lelki tanítómestert, s uralkodjon az érzékek fölött. Minderről ez a vers és a Bhagavad-gītā egyaránt említést tesz. Az embernek a hiteles forrásokat kell meghallgatnia arról, hogyan lehet fejlődni a lelki életben. Az efféle utasításokat az ācāryától kell elfogadnunk, s magunkévá kell tennünk.
A vers kiemeli: nāma-saṅkīrtanāc ca, az ember énekelje az Úr szent neveit — Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare —, akár egymagában, akár másokkal együtt. Az Úr Caitanya különösen kihangsúlyozta, hogy az Úr e szent neveinek éneklése a lelki fejlődés alapja. Egy másik szó, melyet a vers használ, az ārjavena, jelentése „diplomácia nélkül”. Egy bhakta ne szövögessen terveket saját érdekei szerint. A prédikátoroknak természetesen néha meg kell tervezniük, hogyan tegyenek eleget a megfelelő irányítás alatt az Úr missziójának, ám ha személyes érdekről van szó, a bhakta legyen mentes a diplomáciától, s kerülje az olyan emberek társaságát, akik nem fejlődnek a lelki életben. Az ārya szó szintén szerepel ebben a versben. Az āryák azok, akik a Kṛṣṇa-tudat tudományában és az anyagi jólét terén egyaránt fejlődnek. Az āryák és a nem āryák, a surák és az asurák között lelki fejlettségük szintjében van különbség. Tilos olyan emberek társaságát keresnünk, akik lelki téren nem fejlettek! Asat-saṅga-tyāga, javasolta az Úr Caitanya: az embernek kerülnie kell az olyan személyek társaságát, akik az ideigleneshez ragaszkodnak. Asat arra utal, akinek túlzott anyagi ragaszkodása van, aki nem bhaktája az Úrnak, s aki túlságosan ragaszkodik a nőkhöz vagy az élvezetet nyújtó anyagi dolgokhoz. A vaiṣṇava filozófia szerint az ilyen ember nemkívánatos személyiség.
Egy bhakta ne legyen büszke arra, amit elért. A bhaktára jellemző tulajdonságok a szerénység és az alázat. Noha fejlett lelki szinten áll, mindig szerény és alázatos marad, ahogy azt Kavirāja Gosvāmī és minden más vaiṣṇava tanította nekünk személyes példájával. Caitanya Mahāprabhu azt tanította, hogy legyünk alázatosabbak az úton heverő szalmaszálnál és türelmesebbek a fánál. Ne legyünk büszkék vagy alaptalanul felfuvalkodottak. Ily módon biztosan fejlődni fogunk a lelki életben.