HU/SB 3.29.20
20. VERS
- yathā vāta-ratho ghrāṇam
- āvṛṅkte gandha āśayāt
- evaṁ yoga-rataṁ ceta
- ātmānam avikāri yat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—mint; vāta—levegőnek; rathaḥ—a szekér; ghrāṇam—a szaglóérzék; āvṛṅkte—megragadja; gandhaḥ—illat; āśayāt—a forrásból; evam—hasonlóan; yoga-ratam—odaadó szolgálatot végez; cetaḥ—tudat; ātmānam—a Legfelsőbb Lélek; avikāri—változatlan; yat—ami.
FORDÍTÁS
Ahogy a levegő szekere szállítja tova az illatot annak forrásától, s az illat azonnal elragadja a szaglóérzéket, úgy fogja fel a mindenhol egyformán jelen lévő Legfelsőbb Lelket az, aki örökké az odaadó szolgálatba, a Kṛṣṇa-tudatba merül.
MAGYARÁZAT
Ahogy a szellő, amely a virágoskertből kellemes illatot hoz, azonnal rabul ejti a szaglószervet, úgy fogja fel az ember odaadással átitatott tudata az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális létét, az Úrét, aki Paramātmā aspektusában jelen van mindenhol, még az élőlények szívében is. A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége kṣetra-jña, s jelen van ebben a testben, ám ezzel egy időben jelen van minden másik testben is. Az egyéni lélek csak egy adott testben van jelen, ezért megzavarja, ha egy másik egyéni lélek nem működik együtt vele. A Felsőlélek azonban egyformán jelen van mindenütt. Lehet, hogy az egyéni lelkek nem értenek egyet, ám a Felsőlelket amiatt, hogy egyformán jelen van mindenütt, változatlannak, avikārinak nevezik. Amikor az egyéni lelket teljesen átitatja a Kṛṣṇa-tudat, megértheti a Felsőlélek jelenlétét. A Bhagavad-gītā (BG 18.55) megerősíti (bhaktyā mām abhijānāti), hogy az, akit a teljes Kṛṣṇa-tudatban végzett odaadó szolgálat itat át, megértheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét akár Felsőlélekként, akár a Legfelsőbb Személyként.