HU/SB 3.29.27
27. VERS
- atha māṁ sarva-bhūteṣu
- bhūtātmānaṁ kṛtālayam
- arhayed dāna-mānābhyāṁ
- maitryābhinnena cakṣuṣā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
atha—ezért; mām—Engem; sarva-bhūteṣu—minden teremtményben; bhūta-ātmānam—az Önvaló minden lényben; kṛta-ālayam—lakozó; arhayet—engeszteljen ki; dāna-mānābhyām—adományozással és tisztelettel; maitryā—a barátságon át; abhinnena—egyenlő; cakṣuṣā—nézve.
FORDÍTÁS
Ezért az embernek bőkezű ajándékokkal, figyelemmel, valamint barátságos viselkedéssel és azáltal, hogy mindenkit egyenlőnek lát, ki kell engesztelnie Engem, aki Önvalójukként ott lakozom minden teremtményben.
MAGYARÁZAT
Nem szabad tévesen azt gondolnunk, hogy mivel a Felsőlélek jelen van az élőlény szívében, az egyéni lélek egyenlővé vált Vele. A Felsőlélek és az egyéni lélek egyenlőségét az imperszonalisták rosszul értelmezik. Ez a vers világosan kijelenti, hogy az egyéni lelket az Istenség Legfelsőbb Személyiségével való kapcsolatában kell felismerni. E leírás szerint az egyéni lelket bőkezű adományokkal kell imádni, vagy barátságos viselkedéssel, amely mentes minden szakadár szemlélettől. Az imperszonalista néha egy szegény egyéni lelket daridra-nārāyaṇának tekint, ami azt jelenti, hogy Nārāyaṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége szegénnyé vált. Ez egy ellentmondásos gondolat. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden fenséggel teljes. Beleegyezik, hogy egy szerencsétlen lélekkel vagy akár egy állattal éljen, de ez nem teszi Őt Magát szerencsétlenné.
Ez a vers két szanszkrit szót említ meg: māna és dāna. Māna egy felsőbbrendű személyre utal, dāna pedig arra, aki bőkezűen ajándékoz, vagy könyörületes az alacsonyabb rendű élőlényekhez. Nem bánhatunk úgy az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, mintha nálunk alacsonyabb rendű lenne, aki a mi bőkezű ajándékainkra szorul. Ha adományozunk, olyan embernek kell adakoznunk, aki anyagi, pénzügyi helyzetét tekintve nálunk rosszabb helyzetben van. Gazdag embernek nem adunk adományt. Ehhez hasonlóan ez a vers is érthetően kijelenti, hogy tiszteletünket (māna) kell ajánlanunk a nálunk magasabb szinten állónak, s adakoznunk kell annak, akik alacsonyabb szinten áll, mint mi. Az élőlények, a gyümölcsöző tettek különféle eredményeinek megfelelően, lehetnek gazdagok vagy szegények, ám az Istenség Legfelsőbb Személyisége változatlan; Ő mindig hat fenséggel teljes. Az, hogy egyformán bánunk az élőlényekkel, nem azt jelenti, hogy úgy viselkedünk velük, mint ahogyan az Istenség Legfelsőbb Személyiségével tennénk. A könyörületesség és a barátság nem jelenti azt, hogy valakit ok nélkül az Istenség Legfelsőbb Személyiségének kiemelkedő helyzetébe emelünk. Ugyanakkor nem szabad helytelenül úgy értelmeznünk, hogy a Felsőlélek más egy állat, például a disznó szívében, és más a tanult brāhmaṇa szívében. A Felsőlélek minden élőlényben ugyanaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mivel mindenható, bárhol élhet, s bárhol Vaikuṇṭha állapotot teremthet. Ez az Ő felfoghatatlan energiája. Ezért amikor Nārāyaṇa egy disznó szívében él, Ő nem válik egy disznó-Nārāyaṇává. Mindig Nārāyaṇa marad, s a disznó teste nincsen Rá hatással.