HU/SB 3.30.19
19. VERS
- yama-dūtau tadā prāptau
- bhīmau sarabhasekṣaṇau
- sa dṛṣṭvā trasta-hṛdayaḥ
- śakṛn-mūtraṁ vimuñcati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yama-dūtau—Yamarāja két követe; tadā—akkor; prāptau—megérkezett; bhīmau—borzalmas; sa-rabhasa—dühvel teli; īkṣaṇau—szemeik; saḥ—ő; dṛṣṭvā—látva; trasta—rémült; hṛdayaḥ—szíve; śakṛt—ürülék; mūtram—vizelet; vimuñcati—kibocsájt.
FORDÍTÁS
A halál pillanatában látja, amint a halál urának követei dühtől égő szemmel elé lépnek, majd rettentő félelmében ürülék és vizelet hagyja el testét.
MAGYARÁZAT
Az élőlényre a lélekvándorlás két útja vár, miután jelenlegi testét elhagyja. Az egyik az, amikor a bűnös tettek urához kerül, akit Yamarājaként ismernek, a másik pedig az, amikor a felsőbb bolygókra, sőt Vaikuṇṭhára jut. Az Úr Kapila itt leírást ad arról, hogyan bánnak Yamarāja ügynökei — akiket yamadūtáknak neveznek — azokkal, akik az érzékkielégítés tetteibe merülnek el, hogy családjukról gondoskodjanak. A halál pillanatában a yamadūták veszik gondjaikba azokat, akik leginkább az érzékeik kielégítésével törődtek. Ők felelnek a haldokló emberért, s elviszik arra a bolygóra, ahol Yamarāja él. Az ott uralkodó körülményeket a következő versek írják le.