HU/SB 3.30.33
33. VERS
- kevalena hy adharmeṇa
- kuṭumba-bharaṇotsukaḥ
- yāti jīvo ’ndha-tāmisraṁ
- caramaṁ tamasaḥ padam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kevalena—egyszerűen; hi—bizonyára; adharmeṇa—vallástalan cselekedetekkel; kuṭumba—a család; bharaṇa—fenntartani; utsukaḥ—lelkesen vágyik rá; yāti—megy; jīvaḥ—egy személy; andha-tāmisram—az Andha-tāmisrába; caramam—végső; tamasaḥ—sötétségnek; padam—régió.
FORDÍTÁS
Ezért aki arra vágyik, hogy családját és rokonait pusztán becstelen úton tartsa el, az minden kétséget kizáróan a pokol legsötétebb régiójába kerül, amelyet Andha-tāmisrának ismernek.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben három nagyon fontos szó szerepel. Kevalena azt jelenti, hogy „kizárólag becstelen úton”, az adharmeṇa szó jelentése „jogtalan” vagy „vallástalan”, a kuṭumbha-bharaṇa szóé pedig „családfenntartás”. A családos embernek nyilvánvalóan kötelessége, hogy gondoskodjon a családjáról, de a szentírások által előírt módon kell megkeresnie erre a pénzt. A Bhagavad-gītā leírja, hogy az Úr a társadalmi rendszert a tulajdonságok és a munka alapján a kasztok, vagyis varṇák négy rendjére osztotta fel. A Bhagavad-gītātól függetlenül az embereket minden társadalomban tulajdonságaik és munkájuk alapján sorolják be. Például, aki fabútorokat készít, ácsnak nevezik, aki pedig üllővel és vassal dolgozik, kovácsnak. Ehhez hasonlóan annak az embernek is van egy sajátságos kötelessége és elnevezése, aki orvosi vagy mérnöki területen dolgozik. Mindezeket az emberi tevékenységeket a Legfelsőbb Úr négy varṇára osztotta, a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák közösségére. A Bhagavad-gītā és a többi védikus írás beszámol a brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák sajátságos kötelességeiről.
Az ember dolgozzon becsületesen, képzettségének megfelelően. Ne tisztességtelen módon keresse meg a megélhetését, olyan úton, melynek követésére nem alkalmas. Az a brāhmaṇa, aki papként dolgozik, hogy felvilágosítsa követőit a lelki életről, ám nem rendelkezik a szükséges képességekkel, csupán becsapja az embereket. Nem szabad ilyen becstelen úton pénzt keresnünk. Ugyanez vonatkozik a kṣatriyákra vagy a vaiśyákra is. Fontos, hogy azok, akik fejlődni akarnak a Kṛṣṇa-tudatban, megélhetésüket becsületes és egyszerű módszerekkel biztosítsák. Ez a vers megemlíti, hogy aki becstelen eszközökkel (kevalena) keres pénzt, az a pokol legsötétebb birodalmába jut. Ha azonban az ember az előírt módon, becsületes munkával tartja el családját, semmi kifogás nem merülhet fel az ellen, hogy családos ember legyen.