HU/SB 3.31.1


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


1. VERS

śrī-bhagavān uvāca
karmaṇā daiva-netreṇa
jantur dehopapattaye
striyāḥ praviṣṭa udaraṁ
puṁso retaḥ-kaṇāśrayaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-bhagavān uvāca—az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt; karmaṇā—munkájának eredményeképpen; daiva-netreṇa—az Úr felügyelete alatt; jantuḥ—az élőlény; deha—egy test; upapattaye—hogy megkapja; striyāḥ—egy nőnek; praviṣṭaḥ—belép; udaram—az anyaméh; puṁsaḥ—egy férfinek; retaḥ—sperma; kaṇa—egy rész; āśrayaḥ—benne lakva.


FORDÍTÁS

Az Istenség Személyisége így szólt: A Legfelsőbb Úr felügyelete alatt és tettei következményeinek megfelelően az élőlény, a lélek, egy nő méhébe kerül a férfi spermájának egy részecskéjén keresztül, hogy felöltsön egy bizonyos fajta testet.


MAGYARÁZAT

Ahogyan azt az előző fejezet leírta, azután, hogy az ember a különféle pokoli körülmények között szenvedett, újra emberi testet kap. Ez a fejezet folytatja ugyanezt a témát. Ahhoz, hogy az élőlény, aki már végigjárta a pokoli élet szenvedését, egy bizonyos fajta emberi testet kapjon, egy olyan férfi magjába kerül, aki éppen alkalmas arra, hogy az apja legyen. A nemi egyesülés során a lélek az apa magja révén az anya méhébe jut, hogy ott létrehozzon egy bizonyos fajta testet. Ez a folyamat az összes megtestesült élőlényre jellemző, ám a vers legfőképpen azzal az emberrel kapcsolatban beszél róla, aki az Andha-tāmisra pokolba került. Ottani szenvedését követően, a számtalan pokoli test    —    például kutya- és disznótest    —    elfogadása után újra emberi formát ölthet, s lehetőséget kap arra, hogy megszülessen egy ugyanolyan fajta testben, mint amelyből a pokol mélyére süllyedt.

Minden az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felügyelete alatt történik. Az anyagi természet adja a testet, ám az a Felsőlélek irányítását követi. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy az élőlény az anyagi természet készítette szekéren utazik ebben az anyagi világban. A Legfelsőbb Úr Felsőlélekként mindig jelen van az egyéni lélek mellett. Úgy irányítja az anyagi természetet, hogy az tetteinek megfelelően egy bizonyos fajta testet adjon az egyéni léleknek, s az anyagi természet megadja azt a testet. A versben jelentős a retaḥ-kaṇāśrayaḥ szó, mert azt jelzi, hogy nem a férfi magja hozza létre az életet a nő méhében; hanem az élőlény, a lélek keres menedéket a sperma egy sejtjében, majd a nő méhébe kerül. Aztán fejlődik ki a test. A lélek jelenléte nélkül nincs arra lehetőség, hogy létrejöjjön egy élőlény, pusztán a szexuális kapcsolat következtében. Az a materialista elmélet, hogy nincs lélek, s a gyermek pusztán a spermium és a petesejt anyagi kapcsolata révén jön a világra, ésszerűtlen és elfogadhatatlan.