HU/SB 3.31.12
12. VERS
- jantur uvāca
- tasyopasannam avituṁ jagad icchayātta-
- nānā-tanor bhuvi calac-caraṇāravindam
- so ’haṁ vrajāmi śaraṇaṁ hy akuto-bhayaṁ me
- yenedṛśī gatir adarśy asato’nurūpā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jantuḥ uvāca—az emberi lélek így szól; tasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; upasannam—Hozzá fordulva védelemért; avitum—megvédelmezni; jagat—az univerzum; icchayā—az Úr saját akarata által; ātta-nānā-tanoḥ—aki különféle formákat fogad el; bhuvi—a Földön; calat—járva; caraṇa-aravindam—a lótuszlábak; saḥ aham—én magam; vrajāmi—megyek; śaraṇam—a menedékhez; hi—valóban; akutaḥ-bhayam—megszabadítva minden félelemtől; me—nekem; yena—aki által; īdṛśī—ilyen; gatiḥ—élethelyzet; adarśi—tekintetbe vett; asataḥ—istentelen; anurūpā—illő.
FORDÍTÁS
Az emberi lélek így szól: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábánál keresek menedéket, aki számtalan örök formájában jelenik meg, s a Föld felszínén jár. Egyedül Nála keresek menedéket, mert Ő képes megszabadítani minden félelemtől, s Ő juttatott ebbe az élethelyzetbe, amelyet bűnös tetteimmel kiérdemeltem.
MAGYARÁZAT
A calac-caraṇāravindam szó az Istenség Legfelsőbb Személyiségére utal, aki valóban jár és vándorol a Föld felszínén. Az Úr Rāmacandra például valóban járt a Föld felszínén, s az Úr Kṛṣṇa is úgy járt-kelt, mint egy közönséges ember. A lélek imája ezért az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szól, aki alászáll a Földre, vagy megjelenik az univerzum bármely részén, hogy megvédje a jámborokat és elpusztítsa a bűnösöket. A Bhagavad-gītā megerősíti, hogy amikor túlsúlyba kerül a vallástalanság, és rendellenességek támadnak az igaz vallásos cselekedetekben, a Legfelsőbb Úr eljön, hogy megvédje a jámborokat és megölje a gonoszokat. Ez a vers az Úr Kṛṣṇára utal.
Egy másik jelentős gondolata az, hogy az Úr icchayā, azaz saját akaratából jön. Ahogyan azt Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 4.6) megerősíti, sambhavāmy ātma-māyayā: „Saját akaratomból jelenek meg, belső potenciális erőm által.” Őt nem az anyagi természet törvényei kényszerítik arra, hogy eljöjjön. Icchayā, mondja a vers: az Úr semmilyen formát sem vesz fel — ahogyan azt az imperszonalisták gondolják —, mert saját akaratából jön, s az a forma, amelyben alászáll, örök formája. Ahogyan a Legfelsőbb Úr az élőlényt borzalmas életkörülmények közé helyezi, ugyanúgy fel is szabadíthatja, ezért az embernek Kṛṣṇa lótuszlábánál kell menedéket keresnie. Kṛṣṇa azt kéri (BG 18.66): „Adj fel mindent, s hódolj meg Nekem!” A Bhagavad-gītā (BG 9.32) ezenkívül azt is elmondja, hogy mindazoknak, akik Hozzá fordulnak, nem kell visszatérniük, hogy egy újabb testet öltsenek az anyagi létben, hanem visszamennek az Istenséghez, haza, hogy soha többé ne térjenek vissza.