HU/SB 3.31.36
36. VERS
- prajāpatiḥ svāṁ duhitaraṁ
- dṛṣṭvā tad-rūpa-dharṣitaḥ
- rohid-bhūtāṁ so ’nvadhāvad
- ṛkṣa-rūpī hata-trapaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prajā-patiḥ—az Úr Brahmā; svām—sajátja; duhitaram—leány; dṛṣṭvā—meglátva; tat-rūpa—bájával; dharṣitaḥ—megzavarta; rohit-bhūtām—hozzá egy őz formájában; saḥ—ő; anvadhāvat—futott; ṛkṣa-rūpī—egy szarvas formájában; hata—hiányában; trapaḥ—szégyen.
FORDÍTÁS
Brahmā saját leányát megpillantva megzavarodott annak bájaitól, és egy szarvasbika képében szégyentelenül futott utána, amikor a leány egy szarvastehén formáját vette fel.
MAGYARÁZAT
Azok a történetek, amikor az Úr Brahmāt rabul ejtette leányának varázsa, vagy amikor az Úr Śivát elbűvölte az Úr Mohinī formája, arra tanítanak bennünket, hogy még a hatalmas félisteneket, Brahmāt és az Úr Śivát is — a közönséges, feltételekhez kötött lélekről nem is beszélve — rabul ejti a női szépség. Ezért mindenkinek azt tanácsoljuk, hogy ne tartson fenn kötetlen kapcsolatot még leányával, anyjával vagy nővérével sem, mert az érzékek annyira erősek, hogy amikor az ember elveszti a fejét, az érzékek nem tartják tiszteletben a leánnyal, az anyával vagy a nővérrel való viszonyt. Ezért a legjobb, ha a bhakti-yoga végzésével gyakoroljuk az érzékek szabályozását, s elmerülünk Madana-mohana szolgálatában. Az Úr Kṛṣṇát Madana-mohanának nevezik, mert képes legyőzni Cupido istent, a kéjt. Az ember egyedül Madana-mohana szolgálatával fékezheti meg Madana, Cupido késztetését, másképp minden törekvése, hogy uralkodjon az érzékek fölött, kudarcba fog fulladni.