HU/SB 3.32.1
1. VERS
- kapila uvāca
- atha yo gṛha-medhīyān
- dharmān evāvasan gṛhe
- kāmam arthaṁ ca dharmān svān
- dogdhi bhūyaḥ piparti tān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kapilaḥ uvāca—az Úr Kapila így szólt; atha—most; yaḥ—az, aki; gṛha-medhīyān—a családfenntartóknak; dharmān—kötelességek; eva—bizonyára; āvasan—élve; gṛhe—otthon; kāmam—érzékkielégítés; artham—anyagi gyarapodás; ca—és; dharmān—vallásos rítusok; svān—övé; dogdhi—élvez; bhūyaḥ—újra és újra; piparti—végzi; tān—őket.
FORDÍTÁS
Az Istenség Személyisége így szólt: Az az ember, aki a családos élet középpontjában él, vallásos szertartások végzésével jut anyagi haszonhoz, s így teljesíti be anyagi gyarapodásra és érzékkielégítésre irányuló vágyait. Újra és újra ugyanúgy cselekszik.
MAGYARÁZAT
Kétféle családfenntartó van. Az egyiket gṛhamedhīnek, a másikat gṛhasthának nevezik. A gṛhamedhī célja az érzékkielégítés, míg a gṛhastháé az önmegvalósítás. Itt az Úr a gṛhamedhīről beszél, arról az emberről, aki itt akar maradni ebben az anyagi világban. Életét az anyagi áldások élvezete jelenti, s vallásos szertartásokat mutat be anyagi gyarapodása érdekében, amelynek segítségével végül kielégítheti az érzékeit. Semmi többet nem akar. Az ilyen ember egész életében erejét megfeszítve dolgozik, hogy nagyon gazdag legyen, s jókat ehessen és ihasson. Azáltal, hogy néha jámbor célokra adományoz, következő életében a mennyei bolygókra kerülhet, ahol magasabb az életszínvonal, de nem akarja megállítani a születés és halál ismétlődését, s nem akar véget vetni az anyagi léttel járó gyötrelmes tényezőknek sem. Az ilyen embert nevezik gṛhamedhīnek.
Gṛhastha az, aki családjával, feleségével, gyerekeivel és rokonaival él, de nem ragaszkodik hozzájuk. Inkább családban él, s nem lesz koldus vagy sannyāsī, legfőbb célja azonban az, hogy önmegvalósításra tegyen szert, azaz eljusson a Kṛṣṇa-tudat szintjére. Az Úr Kapiladeva azonban ebben a versben a gṛhamedhīkről beszél, akiknek célja a materialista, jómódú élet, amit áldozati szertartásokkal, adományozással és jó cselekedetekkel érnek el. Jó helyzetbe kerülnek, s mivel tudják, hogy jámbor cselekedeteik eredményeit lassan felemésztik, újra és újra az érzékkielégítés tetteibe merülnek. Prahlāda Mahārāja azt mondja, punaḥ punaś carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30): szeretik rágni a már megrágottat. Újra és újra tapasztalják az anyagi szenvedést, még akkor is, ha gazdagok és jómódúak, ám nem akarják feladni ezt a fajta életet.