HU/SB 3.33.37


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


37. VERS

ya idam anuśṛṇoti yo ’bhidhatte
kapila-muner matam ātma-yoga-guhyam
bhagavati kṛta-dhīḥ suparṇa-ketāv
upalabhate bhagavat-padāravindam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yaḥ—bárki; idam—ezt; anuśṛṇoti—hallja; yaḥ—bárki; abhidhatte—magyarázza; kapila-muneḥ—a bölcs Kapilának; matam—tanítások; ātma-yoga—az Úron történő meditáció jelenti az alapját; guhyam—bensőséges; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyiségén; kṛta-dhīḥ—elméjét rögzítve; suparṇa-ketau—akinek lobogóját Garuḍa díszíti; upalabhate—eléri; bhagavat—a Legfelsőbb Úrnak; pada-aravindam—a lótuszlábát.


FORDÍTÁS

A történetek, melyek Kapiladeva és anyja cselekedeteiről szólnak, rendkívül bensőségesek. Mindazok, akik meghallgatják vagy olvassák ezt az elbeszélést, a Garuḍa hátán utazó Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktái lesznek, majd eljutnak a Legfelsőbb Úr hajlékára, hogy ott transzcendentális szerető szolgálatába merüljenek.


MAGYARÁZAT

Kapiladeva és anyja, Devahūti története olyan tökéletes és transzcendentális, hogy ha valaki csupán meghallgatja vagy elolvassa ezt az elbeszélést, eléri az élet legtökéletesebb célját, hiszen az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának szerető szolgálatát végzi. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy Devahūti, akinek a Legfelsőbb Úr volt a fia, s aki oly nagyszerűen követte Kapiladeva utasításait, eljutott az emberi élet legtökéletesebb szintjére.


Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének harmincharmadik fejezetéhez, melynek címe: „Kapila cselekedetei”.


VÉGE A HARMADIK ÉNEKNEK