HU/SB 3.5.12
12. VERS
- munir vivakṣur bhagavad-guṇānāṁ
- sakhāpi te bhāratam āha kṛṣṇaḥ
- yasmin nṛṇāṁ grāmya-sukhānuvādair
- matir gṛhītā nu hareḥ kathāyām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
muniḥ–a bölcs; vivakṣuḥ–leírta; bhagavat–az Istenség Személyiségének; guṇānām–transzcendentális tulajdonságait; sakhā–barát; api–szintén; te–tiéd; bhāratam–a Mahābhārata; āha–leírta; kṛṣṇaḥ–Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa; yasmin–amelyben; nṛṇām–az embereknek; grāmya–világi; sukha-anuvādaiḥ–a világi témák nyújtotta öröm; matiḥ–figyelem; gṛhītā nu–hogy felé irányítsa; hareḥ–az Úrnak; kathāyām–beszéde (a Bhagavad-gītā).
FORDÍTÁS
Barátod, a nagy bölcs, Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa már írt az Úr transzcendentális tulajdonságairól nagy művében, a Mahābhāratában. A cél azonban az, hogy az emberek figyelmét a világi témák iránti erős ragaszkodásukon keresztül a kṛṣṇa-kathāra [a Bhagavad-gītāra] tereljük.
MAGYARÁZAT
A nagy bölcs, Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa a szerzője a védikus írások mindegyikének, melyek közül a Vedānta-sūtra, a Śrīmad-Bhāgavatam és a Mahābhārata nagyon népszerű olvasmányok. Ahogyan a Bhāgavatam mondja (SB 1.4.25), Śrīla Vyāsadeva a Mahābhāratát a csekély értelemmel megáldott emberek számára írta, akiket jobban érdekelnek a világi témák, mint az élet filozófiája. A Vedānta-sūtra olyan embereknek készült, akik már a világi témák felett állnak, akik talán már megízlelték a világi ügyek állítólagos boldogságának keserűségét. A Vedānta-sūtra első aforizmája az athāto brahma-jijñāsā, ami azt jelenti, hogy csakis akkor tud az ember lényeges kérdéseket feltenni a Brahmannal és a Transzcendenssel kapcsolatban, ha már nem tesz fel több kérdést az érzékkielégítés terén. Azokat, akik csupán azokkal a világi kérdésekkel törődnek, amelyek az újságok és a hasonló kiadványok hasábjait betöltik, strī-śūdra-dvijabandhuknak nevezik: közéjük tartoznak a nők, a kétkezi munkások és a rangosabb osztályok (a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák) érdemtelen leszármazottjai. Ezek a kevés intelligenciával rendelkező emberek nem értik meg a Vedānta-sūtra célját, még akkor sem, ha természetükkel ellentétben úgy tesznek, mintha tanulmányoznák a sūtrákat. A Vedānta-sūtra valódi mondanivalóját maga az író magyarázza meg a Śrīmad-Bhāgavatamban. Mindazok, akik a Vedānta-sūtrát a Śrīmad-Bhāgavatam nélkül próbálják megérteni, kétségtelenül tévúton járnak. E félrevezetett emberek, akiket az emberbaráti és jótékony tevékenységek anyagi ügyei foglalkoztatnak annak a téves felfogásnak az alapján, hogy a test az önvaló, jobb, ha élnek azzal a lehetőséggel, amelyet a Mahābhārata nyújt nekik, amelyet Śrīla Vyāsadeva kifejezetten az ő érdekükben állított össze. A nagy író a Mahābhāratát úgy írta meg, hogy a csekély értelemmel megáldott emberek, akiket a világi témák érdekelnek jobban, nagy élvezettel olvashassák, s miközben ezt az anyagi boldogságot élvezik, részesüljenek a Bhagavad-gītā – a Śrīmad-Bhāgavatam vagy a Vedānta-sūtra előzetes tanulmánya – áldásában. Śrīla Vyāsadevának azzal, hogy világi történeteket írt le, nem volt más célja, mint hogy a Bhagavad-gītān keresztül a kevésbé intelligensek számára is lehetőséget adjon a transzcendentális megvalósításra. Vidura utal a Mahābhāratára, s ez arra mutat rá, hogy Vyāsadevától, igazi apjától már hallotta azt, amikor otthonától távol vándorolt a zarándokhelyeken.