HU/SB 3.5.2
2. VERS
- vidura uvāca
- sukhāya karmāṇi karoti loko
- na taiḥ sukhaṁ vānyad-upāramaṁ vā
- vindeta bhūyas tata eva duḥkhaṁ
- yad atra yuktaṁ bhagavān vaden naḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viduraḥ uvāca–Vidura szólt; sukhāya–a boldogság elérése érdekében; karmāṇi–gyümölcsöző cselekedetek; karoti–mindenki így tesz; lokaḥ–ezen a világon; na–soha; taiḥ–azon tettek által; sukham–bármilyen boldogság; vā–vagy; anyat–másképpen; upāramam–telítődés; vā–akár; vindeta–eléri; bhūyaḥ–ellenkezőleg; tataḥ–e cselekedetek által; eva–bizonyára; duḥkham–gyötrelmek; yat–amely; atra–a körülmények között; yuktam–a helyes mód; bhagavān–ó, hatalmas; vadet–kegyesen világosíts fel; naḥ–minket.
FORDÍTÁS
Vidura így szólt: Ó, nagy bölcs! Ezen a világon a boldogság reményében mindenki gyümölcsöző tettekkel foglalkozik, ám sohasem fáradnak bele cselekedeteikbe, és szenvedésük sem enyhül. Ellenkezőleg, e tetteik csak egyre nagyobb gyötrelmet okoznak nekik. Ezért kérlek, mondd el nekünk, hogyan kell a valódi boldogságra törekedve élnünk!
MAGYARÁZAT
Vidura néhány hétköznapi kérdést tett fel Maitreyának, bár eredetileg nem ez volt a szándéka. Uddhava arra kérte Vidurát, hogy keresse fel Maitreya Munit, s kérdezze őt az Úrra, az Ő nevére, dicsőségére, tulajdonságaira, formájára, kedvteléseire, környezetére stb. vonatkozó igazságról. Így aztán amikor Vidura Maitreya elé járult, csupán az Úrról kellett volna kérdeznie. Ám természetes alázatossága nem engedte, hogy azonnal az Úrról érdeklődjön, hanem olyan kérdést tett fel, amely rendkívül fontos a közönséges ember számára. Egy közönséges ember nem értheti meg az Urat. Először azt kell megtudnia, mi is valódi helyzete ebben az életben az illuzórikus energia hatása alatt. Az illúzió káprázatában az ember azt gondolja, hogy egyedül gyümölcsöző tettek végrehajtásával is boldog lehet, a valóságban azonban egyre inkább behálózza a tettek és visszahatások szövevénye, s nem talál megoldást az élet problémájára. Egy szép dal is szól erről: „Az élet minden boldogságára vágyakozva építettem ezt a házat. Ám tervem sajnos füstbe ment: házam lángra lobbant.” Így működik a természet törvénye. A boldogság reményében mindenki terveket szövöget az anyagi világban, de a természet törvénye olyan kegyetlen, hogy lángra lobbantja az ember terveit. A gyümölcsöző tetteket végző ember nem boldog terveivel, és soha nem fárad bele, hogy szakadatlanul a boldogságot hajszolja.