HU/SB 3.5.24


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


24. VERS

sa vā eṣa tadā draṣṭā
nāpaśyad dṛśyam ekarāṭ
mene ’santam ivātmānaṁ
supta-śaktir asupta-dṛk


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

saḥ–az Istenség Személyisége; –akár; eṣaḥ–mindezek; tadā–akkor; draṣṭā–a látó; na–nem; apaśyat–látta; dṛśyam–a kozmikus teremtést; eka-rāṭ–jogos birtok; mene–így gondolkozott; asantam–nem létező; iva–mint az; ātmānam–teljes megnyilvánulások; supta–megnyilvánulatlan; śaktiḥ–anyagi energia; asupta–megnyilvánult; dṛk–belső energia.


FORDÍTÁS

Az Úr, minden dolog vitathatatlan tulajdonosa volt az egyetlen szemlélő. A kozmikus megnyilvánulás akkor nem létezett, ezért tökéletlennek érezte magát teljes és elkülönült szerves részei nélkül. Az anyagi energia szunnyadt, míg a belső energia megnyilvánult állapotban jelen volt.


MAGYARÁZAT

Az Úr a legfelsőbb szemlélő, mert puszta pillantása működésre késztette az anyagi energiát a kozmikus megnyilvánulás érdekében. Akkor a látó ott volt, de a külső energia, amelyre az Úr rápillantott, nem volt jelen. Az Úr elégedetlenséget érzett, ahogy    –    költői hasonlattal élve    –    a férj is magányosnak érzi magát felesége távollétében. Az Úr azért akarta megteremteni a kozmikus megnyilvánulást, hogy újabb lehetőséget adjon a feltételekhez kötött lelkeknek, akik mindaddig a felejtés álmába merültek. A kozmikus megnyilvánulás lehetőséget biztosít a feltételekhez kötött lelkeknek arra, hogy hazatérjenek, vissza Istenhez    –    s ez a fő célja. Az Úr olyan kegyes, hogy e megnyilvánulás nélkül hiányt érez    –    s így jön létre a teremtés. Annak ellenére, hogy a belső energia teremtése megnyilvánult állapotban volt, a másik energia láthatóan szunnyadt. Az Úr fel akarta ébreszteni, hogy cselekvésre késztesse, ahogy egy férj fel akarja ébreszteni feleségét álmából az élvezet érdekében. Az Úr könyörületes az alvó energiához, s látni akarja, hogy felébred s élvezetben van része, mint a többi feleségnek, akik ébren vannak. Az egész folyamat célja az, hogy ráébressze az alvó, feltételekhez kötött lelkeket a valódi életre, a lelki tudatra, hogy olyan tökéletessé válhassanak, mint az örökké felszabadult lelkek a Vaikuṇṭhalokákon. Az Úr sac-cid-ānanda-vigraha, ezért szereti, ha különféle energiáinak minden szerves része kiveszi részét a gyönyörteli rasából, hiszen részt venni az Úrral örök rāsa-līlājában az élet legfejlettebb szintjét jelenti, amelyet tökéletes lelki gyönyör és örök tudás jellemez.