HU/SB 3.5.31
31. VERS
- taijasānīndriyāṇy eva
- jñāna-karma-mayāni ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
taijasāni–a szenvedély kötőereje; indriyāṇi–az érzékek; eva–bizonyára; jñāna–tudás, filozófiai elmélkedés; karma–gyümölcsöző cselekedetek; mayāni–uralkodó; ca–szintén.
FORDÍTÁS
Az érzékek kétségtelenül a szenvedély kötőerejének termékei a hamis egóban, ezért a filozófiai elmélkedésből származó tudás és a gyümölcsöző cselekedetek legfőképpen a szenvedély kötőerejének termékei.
MAGYARÁZAT
A hamis ego legfőbb jellemzője az istentagadás. Amikor az ember megfeledkezik eredeti helyzetéről, arról, hogy ő az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örökké alárendelt szerves része, és függetlenül akar boldog lenni, akkor leginkább kétféleképpen cselekszik. Először gyümölcsöző tettekkel próbálkozik a személyes haszonért vagy az érzékkielégítés érdekében. Aztán bizonyos idő elteltével, amikor próbálkozásai mind kudarcot vallottak, filozofikus elmélkedésbe kezd, s azt gondolja, hogy egy szinten áll Istennel. Az a képtelen gondolat, hogy eggyé akar válni az Úrral, az illuzórikus energia utolsó csapdája, amely az élőlényt a hamis ego hatása alatt a felejtés börtönébe zárja.
A legjobb út, amelynek követésével az ember megszabadulhat a hamis ego csapdájából, ha felhagy az Abszolút Igazságra irányuló filozófiai elmélkedéssel. Tudnunk kell, hogy az Abszolút Igazságot a tökéletlen, egoista ember filozófiai elmélkedéseivel sohasem ismerheti meg. Az Abszolút Igazságot, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét úgy lehet megismerni, ha az ember teljes alázattal és szeretettel hall Róla egy hiteles szaktekintélytől, aki a Śrīmad-Bhāgavatamban említett tizenkét nagy tekintély képviselője. Csakis ezen az úton kerekedhet fölül az ember az Úr illuzórikus energiáján, akit – ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 7.14) megerősíti – mások sohasem győzhetnek le.