HU/SB 3.5.7


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


7. VERS

krīḍan vidhatte dvija-go-surāṇāṁ
kṣemāya karmāṇy avatāra-bhedaiḥ
mano na tṛpyaty api śṛṇvatāṁ naḥ
suśloka-mauleś caritāmṛtāni


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

krīḍan–megnyilvánuló kedvtelések; vidhatte–végzi; dvija–kétszer született; go–tehenek; surāṇām–a félisteneknek; kṣemāya–jólét; karmāṇi–transzcendentális cselekedetek; avatāra–inkarnációk; bhedaiḥ–különféleképpen; manaḥ–elme; na–soha; tṛpyati–kielégíti; api–ellenére; śṛṇvatām–folytonosan hallgatva; naḥ–miénk; su-śloka–kedvező; mauleḥ–az Úrnak; carita–jellemzők; amṛtāni–halhatatlan.


FORDÍTÁS

Beszélj nekem az Úr kedvező tulajdonságairól is, amikor a kétszer születettek, a tehenek és a félistenek áldására különféle inkarnációiban megjelenik! Elménk sohasem elégszik meg teljesen, pedig szünet nélkül transzcendentális tetteiről hallunk.


MAGYARÁZAT

Az Úr különféle inkarnációkban jelenik meg az univerzumban    –    Matsya, Kūrma, Varāha, Nṛsiṁha és mások    –,    s transzcendentális cselekedeteit a kétszer születettek, a tehenek és a félistenek áldására mutatja be. Közvetlenül visel gondot a kétszer születettekre, vagyis a civilizált emberekre. Civilizáltnak az az ember nevezhető, aki kétszer született. Az élőlények a földi világban a férfi és a nő egyesülésének köszönhetően születnek meg. Az emberi lény az apa és az anya egyesülése következtében a világra jön, ám egy civilizált ember újra megszületik a lelki tanítómesterrel kapcsolatba kerülve, aki valódi apja lesz. Az anyagi test apja és anyja csak egy életen át az, s a következő születéskor talán egy másik pár lesz az apa és az anya. De a hiteles lelki tanítómester az Úr képviselőjeként az örök apa, mert kötelessége, hogy a tanítványt elvezesse a lelki felszabaduláshoz, vagyis az élet végső céljához. Ezért a civilizált embernek kétszer születettnek kell lennie, másképp nem különb az alacsonyrendű állatoknál.

A tehén a legfontosabb állat az emberi test tökéletessé fejlődésének folyamatában. A testet bármilyen étellel fenn lehet tartani, de a tehén teje különösen nélkülözhetetlen az emberi agy finomabb szöveteinek kialakulásához, hogy megérthessük a szerteágazó transzcendentális tudást. Egy civilizált embernek gyümölcsből, zöldségből, gabonából, cukorból és tejből készült ételeken kell élnie. A bika segít a gabona    –    és más termények    –    termelésének mezőgazdasági folyamatában, így bizonyos értelemben az emberiség apja, míg a tehén az anyja, mert ő látja el tejjel az emberi társadalmat. A civilizált embernek ezért védelmeznie kell a bikákat és a teheneket.

A félistenek, vagyis azok az élőlények, akik a felsőbb bolygókon élnek, sokkal magasabb szinten állnak, mint az emberi lények. Mivel jobbak az életkörülményeik, sokkal fényűzőbb az életük, mégis mindannyian az Úr bhaktái. Az Úr számtalan formában alászáll: hal, teknősbéka, vadkan és ember-oroszlán formában, hogy megvédje a civilizált embert, a tehenet és a félisteneket, akik közvetlenül felelősek az önmegvalósítás útján a szabályozott életért. Az anyagi teremtés teljes egészének célja az, hogy a feltételekhez kötött lelkek alkalmat kapjanak az önmegvalósításra. Aki él a lehetőséggel, melyet ez az elrendezés nyújt, azt félistennek vagy civilizált embernek nevezik. A tehén e magas színvonalú élet fenntartásához nyújt segítséget.

Az Úr kedvtelései, melyeknek az a céljuk, hogy megvédjék a kétszer született, civilizált embereket, a teheneket és a félisteneket, mind transzcendentálisak. Az emberi lény vonzódik az izgalmas elbeszélésekhez és történetekhez, így aztán nagyon sok könyv, képes folyóirat és újság kerül forgalomba, hogy kielégítse a fejlett lelkek kíváncsiságát. De az öröm, amelyet az embernek az efféle írások nyújtanak, egyszeri olvasás után elhalványul    –    senki sem akarja újra és újra elolvasni ugyanazt a könyvet. Az újságokat még egy óráig sem olvassák az emberek, s aztán mind a szemétbe dobják. Ugyanez történik minden más világi irodalommal is. Ezzel szemben a transzcendentális írások, például a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam szépsége az, hogy sohasem száll el fölöttük az idő. A civilizált emberek ötezer éve olvassák szerte a világon, ezek az írások mégsem váltak idejétmúlttá. A művelt tudósok és bhakták számára örökké frissek maradnak, s az olyan bhakták, mint Vidura, akkor sem fáradnak bele a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam verseinek ismétlésébe, ha minden áldott nap ezt teszik. Vidura számtalanszor hallotta már az Úr kedvteléseiről szóló történeteket, mielőtt találkozott volna Maitreyával, mégis újra hallani akart róluk, mert sohasem lett elege hallgatásukból. Ez az Úr dicső kedvteléseinek transzcendentális természete.