HU/SB 3.6.33
33. VERS
- padbhyāṁ bhagavato jajñe
- śuśrūṣā dharma-siddhaye
- tasyāṁ jātaḥ purā śūdro
- yad-vṛttyā tuṣyate hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
padbhyām–a lábakból; bhagavataḥ–az Istenség Személyiségének; jajñe–megnyilvánult; śuśrūṣā–szolgálat; dharma–kötelesség; siddhaye–érdekében; tasyām–abban; jātaḥ–létrejött; purā–korábban; śūdraḥ–a szolgálók; yat-vṛttyā–az elfoglaltság, amely által; tuṣyate–elégedetté válik; hariḥ–az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
FORDÍTÁS
Ezek után az Istenség Személyisége lábából a vallásos szertartások tökéletesítése érdekében megnyilvánult a szolgálat. A lábakon a śūdrák kaptak helyet, akik szolgálatukkal teszik elégedetté az Urat.
MAGYARÁZAT
A szolgálat minden élőlény valódi, eredeti feladata. Az élőlények dolga az, hogy szolgálatot végezzenek az Úrnak, s a szolgálatkész hozzáállás révén tökéletessé válhatnak a vallás terén. Az ember nem tehet szert a vallás tökéletességére, ha csupán spekulál az elméleti tudás megszerzése érdekében. A transzcendentalisták közül a jñānīk csak azért elmélkednek, hogy megkülönböztessék a lelket az anyagtól, azt azonban nem tudják, hogyan cselekszik a lélek, miután a tudás segítségével felszabadul. Azt mondják, akik csak spekulálnak, hogy a dolgokat eredeti valójukban ismerjék meg, s közben nem végeznek transzcendentális szerető szolgálatot az Úrnak, azok egyszerűen csak az idejüket vesztegetik.
Ez a vers érthetően kijelenti, hogy a szolgálat elve az Úr lábaiból jött létre a vallásos folyamat tökéletesítésének kedvéért. Ez a transzcendentális szolgálat azonban különbözik az anyagi világban tapasztalható szolgálat fogalmától. Az anyagi világban senki sem akar szolga lenni. Mindenki úr akar lenni, mert a feltételekhez kötött lélek alapvető betegsége a jogtalan hatalomvágy. A feltételekhez kötött lélek az anyagi világban uralkodni akar másokon. Az Úr külső energiája illúzióba ejti, ezért arra kényszerül, hogy az anyagi világ szolgájává váljon. Ez a feltételekhez kötött lélek valódi helyzete. Az illuzórikus külső energia utolsó csapdáját az Úrral való eggyé válás elmélete jelenti. Ennek az elméletnek köszönhetően az illúzióban lévő lélek az anyagi energia béklyójában marad, s tévesen azt hiszi, hogy felszabadult lélek, „épp olyan, mint Nārāyaṇa”.
Igazság szerint jobb, ha valaki śūdra, mint hogyha brāhmaṇa ugyan, de nem fejleszti ki a szolgálatkészséget, mert egyedül ez a viselkedés teszi az Urat elégedetté. Minden élőlénynek – még akkor is, ha tulajdonságai alapján brāhmaṇa – az Úr transzcendentális szolgálatát kell végeznie. A Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam egyaránt alátámasztja, hogy ez a szolgálatkészség az élőlény tökéletessége. Egy brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya vagy śūdra csak az Úr szolgálatának végzése révén hajthatja végre tökéletesen a kötelességeit. Egy brāhmaṇának tisztában kell lennie ezzel a ténnyel, hiszen tökéletesen ismeri a védikus bölcseletet. A többi csoportnak a brāhmaṇa-vaiṣṇava utasításait kell követnie (aki képzettsége alapján brāhmaṇa, cselekedetei szerint pedig vaiṣṇava). Ez tökéletessé teszi az egész társadalmat a társadalom szerkezetének rendje szempontjából. Egy olyan társadalom, amelyben ez a rend nincs meg, nem teheti elégedetté sem tagjait, sem az Urat. Még ha valaki nem is tökéletes brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya vagy śūdra, ha az Úr szolgálatát végzi, s nem társadalmi helyzetének javításával törődik, tökéletes emberi lénnyé válik csupán azzal, hogy kifejlődik benne a vágy a Legfelsőbb Úr szolgálatára.