HU/SB 3.6.35
35. VERS
- etat kṣattar bhagavato
- daiva-karmātma-rūpiṇaḥ
- kaḥ śraddadhyād upākartuṁ
- yogamāyā-balodayam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etat–ez; kṣattaḥ–ó, Vidura; bhagavataḥ–az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; daiva-karma-ātma-rūpiṇaḥ–a transzcendentális tett, idő és természet gigantikus formájának; kaḥ–ki más; śraddadhyāt–törekedhet; upākartum–teljességében megmérni; yogamāyā–belső energia; bala-udayam–ereje által megnyilvánult.
FORDÍTÁS
Ó, Vidura! Ki tudná felbecsülni vagy megmérni az Istenség Legfelsőbb Személyisége belső energiája révén létrejött gigantikus forma transzcendentális idejét, tetteit és energiáját?
MAGYARÁZAT
A béka-filozófusok folytathatják elméjükben a spekulációt az Istenség Legfelsőbb Személyisége gigantikus virāṭ formájáról, melyet yoga-māyā, belső energiájával hozott létre, valójában azonban senki sem tud megmérni egy ilyen hatalmas megnyilvánulást. A Bhagavad-gītāban (BG 11.16) Arjuna, az Úr elismert bhaktája így szól:
- aneka-bāhūdara-vaktra-netraṁ
- paśyāmi tvāṁ sarvato ’nanta-rūpam
- nāntaṁ na madhyaṁ na punas tavādiṁ
- paśyāmi viśveśvara viśva-rūpa
„Ó, Uram! Ó, gigantikus viśva-rūpa forma! Ó, univerzum Ura! Számtalan kezet, testet, szájat és szemet látok minden irányban, s mind határtalanok. Nem látom e megnyilvánulás végét, közepét és kezdetét sem.”
A Bhagavad-gītāt egyedül Arjunának beszélte el az Úr, és kérésére megmutatta neki a viśva-rūpát. Arjuna különleges szemet kapott, hogy láthassa ezt a formát, ám annak ellenére, hogy megpillanthatta az Úr számtalan kezét és száját, képtelen volt teljes egészében látni Őt. Ha Arjuna nem tudta felmérni az Úr energiájának kiterjedését, ki lenne képes erre? Az ember csak hibás számítgatásokba merülhet, mint a béka-filozófus, aki a Csendes-óceán nagyságát akarta felbecsülni azon tapasztalatok alapján, melyeket egy alig egy köbméter nagyságú kútban szerzett. Olyan nagyra akarta felfújni magát, mint a Csendes-óceán, de végül csak szétdurrant és kimúlt. Ez a történet jól illusztrálja az elmélkedő filozófusokat, akik az Úr külső energiája illúziójának hatása alatt egyedül azzal törődnek, hogy a Legfelsőbb Úr nagyságát felmérjék. A legjobb, ha az ember az Úr józan, alázatos bhaktája lesz, megpróbál hallani az Úrról a hiteles lelki tanítómestertől, s így végez Neki transzcendentális szerető szolgálatot, ahogyan azt az előző vers javasolta.