HU/SB 3.7.14
14. VERS
- aśeṣa-saṅkleśa-śamaṁ vidhatte
- guṇānuvāda-śravaṇaṁ murāreḥ
- kiṁ vā punas tac-caraṇāravinda-
- parāga-sevā-ratir ātma-labdhā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
aśeṣa–korlátlan; saṅkleśa–gyötrelmes körülmények; śamam–megszűnés; vidhatte–végezhet; guṇa-anuvāda–a transzcendentális névnek, formának, tulajdonságoknak, kedvteléseknek, környezetnek, tartozékoknak stb.; śravaṇam–hallás és éneklés; murāreḥ–Murārinak (Śrī Kṛṣṇának), az Istenség Személyiségének; kim vā–mit sem szólva; punaḥ–újra; tat–Övé; caraṇa-aravinda–lótuszláb; parāga-sevā–az ízletes por szolgálata; ratiḥ–vonzódás; ātma-labdhā–akik maguktól szert tettek erre az eredményre.
FORDÍTÁS
Pusztán azzal, hogy valaki az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa transzcendentális nevéről, formájáról stb. hall és beszél, elérheti, hogy végeláthatatlan gyötrelme megszűnik. Mit mondhatnánk akkor azokról, akik vonzódni kezdtek az Úr lótuszlába pora illatának szolgálatához?
MAGYARÁZAT
Az írott védikus bölcselet kétféle folyamatot javasol az anyagi érzékek korlátozására. Az egyik a jñāna folyamata, a Legfelsőbb – Brahman, Paramātmā és Bhagavān – filozófiai megértésének útja, a másik pedig az Úr transzcendentális, szerető odaadó szolgálatának közvetlen végzése. E két legnépszerűbb folyamat közül ez a vers az odaadó szolgálat útját javasolja, mint legjobb módszert, mert az ezt végzőnek nem kell a jámbor tettek gyümölcsöző eredményének vagy a tudás eredményének elérésére várnia. Az odaadó szolgálat végzésének két szintje van. Az elsőn az odaadó szolgálatot jelenlegi érzékeinkkel gyakoroljuk az elfogadott szentírások szabályait követve, a másodikon pedig őszintén ragaszkodni kezdünk az Úr lótuszlába porszemeinek szolgálatához. Az első szintet sādhana-bhaktinak, a kezdők odaadó szolgálatának nevezik, amelyet az ember egy tiszta bhakta vezetésével végez, a második szintet pedig rāga-bhaktinak, melynek során az érett bhakta őszinte ragaszkodása következtében ösztönösen végez különféle szolgálatokat az Úrnak. A nagy bölcs, Maitreya most megadja a végső választ Vidura minden kérdésére: az Úr odaadó szolgálata a legvégső út, amelyet követve az ember véget vethet az anyagi lét gyötrelmes körülményeinek. A tudás vagy a misztikus testgyakorlatok útját az ember elfogadhatja, mint eszközt e cél elérése érdekében, de anélkül, hogy azok bhaktival, odaadó szolgálattal keverednének, nem járhatnak a kívánt eredménnyel. A sādhana-bhakti gyakorlásával az ember fokozatosan felemelkedhet a rāga-bhakti szintjére, és a szerető transzcendentális szolgálatban a rāga-bhaktit végezve az ember még a Leghatalmasabb Urat is irányíthatja.